Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. III. kötet (Budapest, 1910-1911)

170 Polgári perrendtartás 221., novella 21. §. nem a fizetéseknek minő tartozások törlesztésére történt eszközlésére, tehát jogkérdésre nézve ajánlotta, jogkérdésre nézve pedig eskü általi bizonyitásnak nincs helye. ö. 1893. május 27. 5487/92. Gl. VI. 1004. L. m. B. 1892. decz. 14. 12.494. Gl. VI. 1015. Pusztán tudomásra nézve esküvel való bizonyitásnak helye nincs. C. 1907. okt. 11. 6809/906. Gl. XIV. 509. 222. §. A perrendtartás 222. §-a szerint aki gátolni akarja, hogy ellenfele esküt tegyen, érveit a per folyama alatt tartozik előadni, ezt alperes elmulasztván, az Ítéletek jogerejü válta és az eskütételre jelentkezés után az eskütétel gátlására irányzott kérelmének helyt adni nem lehet. C. 1884. febr. 12. 3788/83. sz. Gr. IV. 1306. Gl. VI. 1014. Ezzel ellentétes: A perrendtartás 222. §-ában emiitett s az ellenfél eskületételét esetleg gátló és a per folyamában előadandó érvek alatt az 1881: LIX. t.-cz. 21. §-ában felsorolt személyi minősitéstől különböző más tárgyi körülményekre vonatkozó azok az érvek értendők, amelyek a birót az eskü meg nem Ítélésére tárgyi okokból inditják. Az 1881: LIX. t.-cz. 21. §-a, amely nem folyománya a perrendtartás 222. §-ának és azzal ily összefüggésben nem áll, arra akart a peres félnek módot nyújtani, hogy az ellenfelének már jogerejüleg odaitélt eskü letételét, a fennforgó személyi minősitési mozzanatok kimutatása esetén, meggátolhassa az esküt letenni szándékozó személynek, az igazság felfogásában való képesség hiánya miatt {a) és b) pontok), illetőleg az igazmondásban való megbízhatatlansága miatt. (Utolsó bekezdés.) Budapesti tábla 1892. decz. 14. 12.494. sz. Gr. IV. 1307. Nov. 21. §. Az a tény, hogy a bizonyos összeget követelő fél már husz év óta vak, nem képezhet akadályt arra nézve, hogy a kifizetés meg nem történtének bizonyítékául annak a főeskü oda ne ítéltethessék, midőn elismertetett, hogy az ép hallási és tapintási érzékkel bir. C. 1886. jun. 18. 2491. sz. Gr. IV. 1308. Gl. VI. 1017. Az (perrendtartás 223. §-ának c) p.) 1881: LIX. t.-cz. 21. §. b) pont második bekezdése akként magyarázandó, hogy az eskü azon félnek, nyereségvágyból elkövetett bűntett miatt büntetve volt, sohasem Ítélhető meg, bármily hosszú időtartam telt is el a büntetés kiállása óta. C. 1881. aug. 29. 5690. sz. Gr. IV. 1309. Alperestől a miatt, hogy vagyonbiztosság elleni kihágásért fenyítve volt, a főeskü esetleg elfogadására vagy visszakinálására az alkalom nem vonathatik el, minthogy a perrendtartás 223. §. c) pontja a peres felek kölcsön megegyezésén alapuló főesküre nem alkalmazható, amint az az 1881: LIX. t.-cz. 21. §-ának végpontjában kifejezést is nyer. C. 1882. aug. 10. 5379. sz. Gr. IV. 1310. Gl. VI. 1018. Az a kifogás, hogy a főesküvel megkínált személy szellemi fogyatkozás miatt azt letenni képtelen, nem vehető figyelembe, ha gondnokság alá helyezve nem lévén, saját személyében szerepelt a perben. C. 6947/86. sz. Gr. IV. 1311. Gl. VI. 1016. Az a körülmény, hogy valaki testi fogyatkozásánál fogva esküt letenni képtelen, nem foszthatja meg az ellenfelet attól, hogy ez a főesküvel való bizonyítást igénybe vehesse. Curia 1891. márcz. '20. 5610/90. sz. Gr. IV. 1312. Ha felperes az esküt letenni kész és nincs kizárva, hogy neki, a látóképességének hiánya daczára is éppen az általa felhozott okoknál fogva arról, amit esküvel kell bizonyítania, az alperesek aláírásának valódiságáról más érzék utján közvetlen észlelés alapján tudomása van: nincs törvényes alap a szóban forgó