Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. III. kötet (Budapest, 1910-1911)

160 Polgári perrendtartás 171. §. irattá. C. 88. szept. 25. 699. sz. Gl. VI. 948. Tanuk által előttemezett okirat a kibocsátó jogutóda ellen is teljes bizonyítékul szolgálván, ha annak valódisága kétségbe vonatik, nem az okiratra hivatkozó fél tartozik a valódiságot, hanem az ellenfél tartozik az általa valódiságra nézve a kétségbe vont okirat valótlanságára vonatkozó állitását bebizonyítani. Lfi. 72. nov. 16. 8684. sz. Gl. VI. 949. írni nem tudó tanuk által — keresztjegyük tételével — előttemezett szerződés, ha annak valódisága tagadtatik, bizonyítékul nem szolgál. Lfi. 74. május 15. 3536. sz. Gl. VI. 951. L. m. C. 1900. szept. 13. I. G. 286. Gl. VI. 952. Tagadott aláirás a tagadónak beismert aláírásaival bár nem teljesen egyezőnek, de azokhoz hasonlónak találtatván, a hasonlatosság elegendő alapul szolgál arra, hogy a perrendtartás 172. §-ában szabályozott eskü a perrendtartás 235. §-ának analógiájához képest felperesnek megítéltessék. Bpesti tábla 1882. május 9. 256. sz. és 4541/81. v. sz. Gr. IV. 1223. Gl. VI. 959. Az aláirás valódiságának bizonyitása a büntető birósági határozat ellenében meg van engedve. Budapesti tábla 20.241/85. sz. Gr. IV. 1224. Alperes tagadott aláirásának valódiságára nézve felperesnek a perrendtartás 172. §. e) pontja által szabályozott eskü csak akkor Ítélhető meg, ha idevonatkozó állitását a perbeli adatok támogatják. Curia 1905/86. sz. Gr. IV. 1225. Az aláirás valódiságára vonatkozó eskü abban az esetben is megitélhető, ha az ellenfél annak el- vagy el nem fogadására nézve határozottan nem nyilatkozott, de annak megitélését kifejezetten nem ellenezte. Ha tehát alperes az aláirás valódiságára esküt kináló válaszirat után viszonválaszt nem adott, neki az eskü mégis megítélendő. Curia 1893. január 12. 1722. sz. és 5294/84. sz. Gr. IV. 1226. A perrendtartás 172. §-ában szabályozott eskü nem képez főesküt; ennélfogva a perrendtartás 230. s következő §-ai arra alkalmazást nem nyerhetnek, mihez képest, ha csak a bizonyitó fél ellenfele annak alkalmazását kifejezetten nem ellenzi, ez az eskü a biróság által elfogadás nélkül is megítélhető. Curia 1895. október 29-én. 1562. sz. Gr. IV. 1227. Gl. VI. 954. A perrendtartás 172. §-ának d) pontjában emiitett eskü nem esvén a 230—234. §§-ban szabályozott főeskü tekintete alá, az aláírást tagadó fél részére megitélését nem akadályozza az, hogy a tagadó fél a kinált eskü elfogadása iránt nem nyilatkozik, vagy hogy az eskü ellen tiltakozik. Curia 1898. febr. 24. 85. sz. Gr. IV. 1228. Gl. VI. 955. A szóban forgó névaláírásoknak habár nyilvánvaló puszta hasonlatossága, illetve az ezen hasonlatosságra alapított szakértői vélemény nem tekinthető olyan bizonyítéknak, melynek alapján az elfogadói névírás valódiságát a S. E. 78. §-ához képest beigazoltnak venni, vagy a melynek akár csak kiegészítése végett is a perrendtartás 172. §-ának c) pontja szerinti pótesküt a felperes részére a S. E. 218. §-a alapján megítélni lehetne. Az elfogadó névaláírásának tagadott valódiságára nézve, támogató adatok hiányában, az egyoldalú eskü felperesnek meg nem ítélhető. Curia 1898. aug. 31. 435. sz. Gr. IV. 1229. Polgári perrendtartásunk szerint főesküvel való bizonyításnak csak konkrét tényekre és pedig csak olyanokra nézve van helye, melyekről, illetve melyeknek megvagy meg nem történtéről az, kinek esküt kell tennie, közvetlen tudomással bír; ellenben az úgynevezett meggyőződési esküt (ju-