Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. III. kötet (Budapest, 1910-1911)

Polgári perrendtartás 165. §. 149 felek nyilatkozata alapján vétetett fel az okmányba. Curia 892. május 18. és 19-én 8487/91. sz. a. Gr. IV. 1132. Gl. VI. 913. Az izraelita anyakönyvek vezetése tárgyában 1885. november 13-án 1924. sz. a. kelt miniszteri rende­letnek megfelelő módon vezetett anyakönyv mint közokirat, teljes bizonyítékot képez a halál nemére is, amely a halotti kémlet alapján lett abba bevezetve. Curia 1893. február 8-án 1795/92. sz. a. Gr. IV. 1133. Gl. VI. 901. A közjegyzői okirat nem zárja ki an­nak a bizonyitását, hogy az abban foglalt szerződés szövegébe hiba csúszott be, mert ama közjegyzői okirat a felek tényeiről és előadá­sairól vétetvén fel, e tények és elő­adások helytelenül lett irásba fog­lalásának kimutatását a perrend­tartás 165. §-a nem tiltja. Curia 1894. február 28-án 2435. sz. a. Gr. IV. 1134. A közokirat csak annak bizonyíté­kául szolgál, hogy a felek az abban foglalt nyilatkozatot a hiteles sze­mély előtt valósággal megtették, de azt nem bizonyítja, hogy a kikö­tött állitólagos egyenérték is való­ban kifizettetett. Curia 2108/98. sz. a. Gr. IV. 1135. Gl. VI. 902. Az alakszerűén helyes közokirat tar­talmi valótlanságát bizonyitani az lköteles, aki annak tartalmi valósá­gát kétségbevonja. Curia 1898. ápr. 19-én G. 32. sz. a. Gr. IV. 1136. Valamely alakilag valónak elismert okiratban foglalt jogügylet érvé­nyessége megtámadható ugyan, azon az alapon, hogy az nem tar­talmazza a felek valódi akarategy­ségét; minthogy azonban a felebbe­zési bíróság Ítéleti tényállása sze­rint felperes magát a követelés alapját elismerve, az egyezségnek jegyzőkönyvbe vétele után, és an­nak a felek által történt aláírása előtt, a bírónak az egyezség tartal­mára vonatkozó és felpereshez in­tézett arra a kérdésre, hogy: tehát ön fog fizetni 25 koronát, e perbeli felperes igennel felelt, következőleg eme tényállás szerint felperes ma­gára a lekötelezésre nézve, a szó­banforgó egyezség tartalmával megegyező akaratkájelentéssel élt, a szóbeli kijelentésnek megfelelően irásba felvett jogügylet pedig, még ha az okirat alakilag szabály­talan volna is, az abban résztvevő felekre kötelező erővel bír és an­nak hatályára nincs befolyással, hogy a fél a kötelezettség mérve bírói határozattal szabályoztatott, midőn a fizetési kötelezettség elfo­gadása tekintetében kifejezett nyi­latkozattal élt. Curia 1906. nov. 15. I. G. 348/906. Gl. XIV. 501. A közokirat csakis az abban tanúsí­tott tények megtörténtére és az ok­iratba foglalt nyilatkozatok megté­telére szolgál oly teljes bizonyíté­kul, mely mérlegelésnek nem tárgya; azonban a közjegyzői ok­irattal szemben az O. P. T. 887. §. rendelkezése szerint is bizonyít­ható, hogy az okiratnak valamely pontja színlelt és a felek igazi aka­ratának nem felel meg. C. 1906. október 16. ír G. 268. Gl. XIV. 502. Az 1868 :LIV. t.-cz. 167. §. b) pont­jának meg nem felelő és teljes bi­zonyítékul el nem fogadható az az okirat, melyet a felek nem az ügy­leti tanuk jelenlétében irtak alá, s amelyet a tanuk egyike nem az ok­irat keltekor,, hanem utóbb előtte­mezett. Curia 1907. február 28. 10.064/905. sz. Gl. XIV. 503. Az adóslevelet kiállító névaláírásá­nak közjegyzőileg történt hitelesí­tése az 1868 :LIV. t.-cz. 167. és 168. §-ban meghatározott kellékeket tel­jesen pótolja; miért is az adóslevél­lel a S. E. 73. §. alapján a kölcsön leolvasása és a kötelezettség elvál­lalása bizonyítottnak veendő. C. 1906. szept, 25. I. G. 211. sz. Gl. XIV. 504. A kézjegygyei való ellátásnak a köz­életben szokásossá vált az a módja, hogy az okirat kiállítója, ha írni nem tud, az okiratnak kézjegyével való ellátását a toll megfogása után a tanuk egyikére bizza: teljesen pótolja a törvényben előirt kéz­jegygyei való ellátást s igy az a kö­rülmény, hogy az örökhagyó vég-

Next

/
Oldalképek
Tartalom