Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. III. kötet (Budapest, 1910-1911)

150 Polgári perrendtartás 1&5—168. §§. rendeletét nem sajátkezüleg látta el kézjegyével, azt az okiratot ér­vényességétől meg nem fosztja. C. 1906. október 30. 2735/905. Gl. XIV. 505. Az Ausztriában történt születésről az ottani illető egyházi hivatal által kiállított anyakönyvi kivonat köz­okirat erejével bir és ezt az erejét a fennálló viszonosságnál fogva Magyarországban is megtartja. — Az, hogy a biróság a nem magyar nyelvű okiratot, ha azt a biróság és a felek megértik, perben elfo­gadja, a bíróságnak olyan belső ügykezelési dolga, mihez a félnek beleszólási joga nincs. Ouria 1904. szeptember 16. G. 157. Azonos 131/904. Gr. X. 781. A közjegyzői okirattal szemben is bi­zonyítható, hogy a felek abba szin­lelt jogügyletet vagy nyilatkozatot vétettek fel. Curia 1904. szept. 1. I. G. 130/903. Gr. X. 782. Okiratok. Lfi. 1875. jun. 9. 4378. Gl. VI. 892. L. m. K. 1896. nov. 16. G. 73. Gl. VI. 906. Gy. 1898. ápr. 21. G. II. 17. Gl. VI. 908. Curia 1902. szept. 12. I. G. 101. Gl. VI. 909. Lólevél, mint közokirat. í*. 1896. márcz. 9. G. 5. sz. Gl. VI. 910. Büntető és fegyelmi bírósági itélet mint közokirat. B. 1897. január 14. I.G. 257/96. Gl. VI. 911. L. m. B. 1899. szept. 7. II. G. 59. Gl. VI. 912. Az 1868 :LIV. t.-cz. 165. §-ának ren­delkezéséből nem következik, hogy a közokirattal szemben a bizonyí­tás ki volna zárva, s nincs oly jog­szabály, amely tiltaná azt, hogy a szerződő felek valamely közokirat­ban foglalt szerződéses megállapo­dásnak a szerződésből ugyan ki nem tünő, de a szerződő felek által czélbavett értelmét magán a köz­okiraton kivül egyébként is bizo­nyíthassák. P. 1898. márcz. 28. G. 8. sz. Gl. VI. 914. Közokiratnál nics kizárva a bizonyí­tás az ennek tartalmával ellentét­ben nem álló, hanem annak egyéb rendelkezéseivel összeférő oly szó­beli megállapodásra nézve, amely a közokirat homályos tartalma mel­lett, a felek valódi szerződési aka­ratának megállapítására irányul. C. 1897. ápr. 6. I. G. 30. sz. Gl. VI. 916. Minthogy nem létezik oly tiltó jog­szabály vagy jogszabályt pótló bíró­sági gyakorlat, mely a bizonyítás elrendelését oly irányban, hogy közokiratnak a tartalma való vagy valótlan-e, kizárná, nem tekin­tette jogszabálysértésnek a T. azt, hogy a biróság tanuk és a fél hit alatti vallomásának mérlegelésével azt a tényt állapította meg, hogy az 1896. évben létesített bírói egyez­ség alkalmával az alperes igényéről le nem mondott és hogy az egyez­ség részben valótlanságot tartal­maz. T. 1899. nov. 15. G. 89. sz. Gl. VI. 917. L. m. C. 1896. ápr. 1. 2071/95. Gl. VI. 918. Közjegyzői okiratban foglalt adás­vevési szerződés érvénytelennek az oknál fogva nem mondható, mert az okirat a törvényes kellékeknek meg nem felelvén, közokirat erejé­vel nem bir. Ha az okirat az 1868: LIV. t.-cz. 167. és 168. faiban elő­irt kellékeknek megfelel, az 1874. évi XXXV. t.-cz. 68. §-ának vég­bekezdése értelmében érvényes ma­gánokiratnak tekintendő. Gl. XII. 1287. C. 1905. márcz. 14. 3128/904. 167—168. §§. Orvosi rendelvénynek perben a gyógyszerész által történt felmuta­tása még annak, hogy a gyógysze­rek valóban ki is szolgáltattak, bi­zonyítékául nem szolgálván, a való ban megtörtént kiszolgáltatás fel peres által perrendszerüen bizonyí­tandó. C. 1870. május 5. 1918/69. sz. a. Gr. IV. 1137. Tanuk által előttemezett okirat a ki­bocsátó jogutóda ellen is teljes bi­zonyítékul szolgálván, ha annak valódisága kétségbe vonatik, nem az okiratra hivatkozó fél tartozik a valódiságot, hanem az ellenfél tartozik az általa valódiságra nézve kétségbe vont okirat valót­lanságára vonatkozó állítását bebi­zonyítani. C. 1872. november 16. 8684. sz. a. Gr. IV. 1138.

Next

/
Oldalképek
Tartalom