Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])
90 39. §. — Közjegyző által nem tárgyalt hagyatékok bejelentése. zolják azt, hogy az örökösödési bizonyítványnak kiadása és az ezzel kapcsolatos eljárás, hagyatéki tárgyalásnak nem tekinthető. Ebből pedig szükségképen következik, hogy az örökösödési bizonyítvány kiadásának kérése magában véve az örököst, a hagyatéknak az előbb hivatkozott törvényszakaszok szerinti bejelentési kötelezetsége alól fel nem menti, illetve a bejelentésnek ezt a feladatát a bíróságra át nem hárítja. És ezzel szemben nem volt figyelembe vehető a panaszosnak az a védekezése sem, hogy a hagyaték ingatlanból állván, abban az esetben, ha az örökhagyó halálától számított £J hónap alatt az örökösödési bizonyítványnak kiadása nem kéretett volna, az 1894:XVI. tc. 4. §-a szerint a hagyatéki eljárás hivatalból lett volna megindítandó. Nem volt ez figyelembe vehető, mivel abból kitetszőleg, hogy az örökösödési bizonyítvány a bíróság részéről tényleg kiadott, világos, hogy az elbírálás alatt lévő esetben, mint különben ez a panasziratban foglaltakból is kitűnik, az (örökösödési bizonyítványnak kiadása tényleg a törvényes határidőn belül, és illetve az 1894:XVL tc. 99. §-ának utolsó bekezdésében foglaltaknak megfelelően, addig kéretett, míg a hagyatéki bíróság az idézett tc. 4. §-a értelmében az örökösödési eljárást hivatalból meg nem indította, s mivel az előbbiekben kifejtettek szerint, a bíróság részéről a panaszos kérelmére tényleg alkalmazásba vett örökösödési bizonyítvány kiadása hagyatéki tárgyalásnak nem tekinthető s végül mivel egy csupán bekövetkezhetett, de az adott körülmények szerint a hivatkozott törvényrendelkezéseknek megfelelően, teljesen elmaradt, hivatalból megindítandó hagyatéki eljárás puszta lehetőségei a panaszosnak bejelentési Eöíelezettségét meg nem szüntethette. (758. számú elvi jelentőségű határozat. — 1907.) A hagyaték nem minősíthető hivatalos beavatkozást igénylőnek pusztán azért, mert ahhoz ingatlanok is tartoznak, Panasz tárgyát az képezi, hogy a hagyatéki kimutatás illetékkiszabás végett való kellő idejű beterjesztésének elmulasztása miatt az 1918:XI. tc. 88. és 114. §-ai értelmében bírság íratott elő s illetőleg tartatott fenn a kir. penzügyigazgatóság által; s melyet a panaszosok jogosulatlannak és ez okból törlendőnek vélnek a panasziratukból foglalt okokból. — Nem lehetett ennek a panasznak helyet adni a kir., pénzügyigazgatóság végzésében foglalt indokokon felül még azért sem, mert a panaszos beismerése szerint is, a kérdéses hagyaték utáni vagyonátruházási illetéknek esetében már az 1918:XI. tc. rendelkezései az irányadók. Ennek 88. §-a pedig a hagyatékoknak illetékkiszabás céljából való bejelentési kötelezett-