Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

33. §. — Visszatérő szolgáltatások értékelése. 87 s a terhére kiszabolt illetékről a fizetési meghagyás a panaszosok, mint jogutódok kezéhez csak 1928 ápr. 1-én kézbesíttetett, nekik tehát módjukban sem állhatott az illeték helyesbítését a halálozástól számított egy éven belül kérni, de akik az ezirányú kérelmet tartalmazó felebbezésüket a kir. adóhivatalhoz má,r 1928 ápr. 14^én vagyis a részükre megnyílt jogorvoslati határidőn bélül benyújtották, — elkésés okából elutasítani nem lehet, hanem azt érdemben el kell bírálni. (1725. számú elvi jelentőségű határozat. — 1931.) özvegyi haszonélvezetnek évjáradékra való átváltaztatása esetén, ha a járadék nem a törvényes pénzértékben, hanem más módon van megállapítva, a vagyonátruházási illetéket évenként a megelőző évben tényleg teljesített szolgáltatás törvényes pénzértékben kifejezett összege után a teljesítéskor fennálló érték alapján kell kiszabni. Évenkénti kiszabás esetében a törvényben meghatározott fokozatosan emelkedő illetékkulcsnak az érvényesítése céljából, a megelőző évekre megállapított illetékalapot is számításba kell venni, s az illetéket azoknak az együttes összege után kell a megfelelő kulcs szerint kiszabni, levonva abból a korábban már kiszabott illetékeknek az összegeit. Néhai 0. G. örökhagyó után három gyermeke örökölt. Az örökösök és az örökhagyó özvegye között — aki az elhaltnak második felesége volt, — az özvegyet egy gyermekrész erejéig megillető özvegyi haszonélvezetre vonatkozólag olyan értelmű megállapodás létesült, hogy a haszonélvezet helyett mindegyik örökös évi terményjárandóságot fizet az özvegynek. A hagyatéki bíróság az átadó végzést a megállapodás figyelembe vételével hozta meg, s az özvegyi haszonélvezeti jog fejében az örökösök által fizetni kötelezett évi terményjárandóság erejéig az özvegyi jog telekkönyvi biztosítását is elrendelte. — A m. kir. adóhivatal az özvegy 57 éves korára tekintettel az 1920:XXXIV. tc. 33. §-ának 4. pontja alapján az első évben szolgáltatott termény járandóság értéllének 8-szorosát véve, 80.441.37 ar. K illetékalapot állapított meg, ami után 2%-os öröklési és 1.5%-os ingyenes ingatlan vagyonátruházási illetéket írt elő. Ezt a kiszabást a felebbezésre hozott határozatában a kir. pénzügyigazgatóság is helybenhagyta. A másodfokú határozat ellen irányuló panaszában a panaszos azzal védekezett, hogy az illeték csak évenként, a járandóságok mindenkori tényleges értékének alapulvételével szabható ki. Az évenkénti kiszabás igényét vitató panasz alapos. — Az özvegyi haszonélvezeti jog terjedelme a magánjog szerint megszorítható és évjáradékra átváltoztatható. Ilyen esetben csak az év járadék tekinthető az özvegy által örökölt vagvon-