Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

8. §. — Mentes ingatlan vagyonátruházások. Ezt az irányzatot szem előtt tartva, olyan állapotnak a íelidézödését, hogy az állami üzemeknek — főként az államvasutaknak — az illetékügyi személyi állása más legyen a vagyonátruházási illetékek területén és ismét más a többi illetéknemeknek a területén, csak akkor lehetne a törvény hatásaként elismerni, ha a törvény ezt kifejezetten megmondta volna. Döntően szól azanban a változatlansági célzat mellett az is, hogy az 1920:XXXIV. tc. 8. §-ához fűzött indokolás, valamint a törvény elődjének, az 1918.-XI. törvénycikknek a megfelelő 21. §-ához fűzött indokolása, ismertették azokat a változtatásokat, amelyeket a mentességi új szabályok a múlthoz viszonyítva magukkal hoztak, de az állami üzemek — különösen az államvasutak — személyi illetékmentességi kiváltságának a módosulását egyik indokolás sem említi, sőt a két indokolásból együttvéve kifejezetten is kitűnik, hogy erészben nem szándékozott változást a törvényhozó. ' Helyénvaló lévén ezeknélfogva az a magyarázat, hogy az „államkincstár, hatóságok, közhivatalok" megjelölésnek az 1920:XXXIV. tc. 8. §-ának 2. pontjában ugyanolyan az értelme, aminő az illetékdíjjegyzék 85. tételének 1. pontjábal volt, ebből következőleg azt kellett megállapítani, hogy az ingatlan vagyonátruházási illeték alól a m. kir. államvasutakat a személyes illetékmentesség az 1920: XXXIV. törvénycikk értelmében is megilleti. ad b) Az előbbi a) alatti kérdésre vonatkozó megállapodás indokolása a jelen b) alatti kérdésben keletkezett megállapodást is indokolja, mert az 1920:XXXIV. tc. 113. §-a szerint az állam által foganatosított kisajátításnak jár a körülírt tárgyi illetékmentesség, s ha a törvény a saját szabályozási területén — amint az előbbi a) alatti kérdéshez kapcsolódó indokolás kifejtette — az államkincstár megjelölést úgy érti, hogy azzal az állami üzemeket — köztük az államvasutakat — is kifejezi, akkor még inkább áll ugyanez az „állam" megjelölésre, amely tágabb hangzású, mint az államkincstár említése. (250. számú jogegységi megállapodás. — 1936.) Az 1920. évi XXXIV. tc.-ben megállapított vagyonátruházási illeték alóli mentesség az árverésen töírtént ingatlanszerzésre is kiterjed. Az 1920:XXXIV. 1c. 8. §-ának 3., pontja és az ennek kiegészítéséül szolgáló 1928:XX. tc. 1. §-ának 4. pontja alapján a rendelkező rész értelmében kellett határozni, mert a felhívott törvényhelyek szerint a vagyonátruházási illetékmentesség kiterjed arra az esetre is, ha a jogügyletet a K. O. F., nemkülönben ennek közvetítésével vagy az általa létesített jogügyletek-