Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

2. §. — Ingatlanok, ingók, jogok. 21 nincs. Ezek szerint a panaszos által fizetendő illeték 1,364.000 K ingatlan vételár után 4.3%kal 15.J690 K 70 f. 2, A várossal kötött szerződésből folyó jogok engedményezéseért megállapított ,36.384 K 24 f után az illetékdíjjegyzék 32. tétele g) pontja alapján III. fokozat szerint 222 K 50 f. 3., 1,199.721 K 62 fillér ingó vételár után III., fokozat szerint 7500 K, összesen 23.413 K 20 fillér. (362. számú elvi jelentőségű határozat. — 1901.) Meghatározott évtizedekre bérbeadott telken emelt épületnek s ezzel kapcsolatban a bérleti jognak (épület- vagy építményi jognak) visszteher ellenében való átruházása ingatlan vagyonátruházási illeték alá esik. A várossal létesített jogviszony az ú. n. épület- vagy építményi og, amelynél fogva a jogosult a telken vagy felszíne alatt építményt létesíthet és tarthat fenn. Ezt a jogot a magánjogi jogrendszerek különbözőkép kezelik, nehézséget okozván az, hogy lényegében a jog azon a gondolaton nyugszik, hogy egy épület vagy a telken található más létesítmény tartozik ehhez a föld és a terület nélkül, holott jogilag a földdel, telekkel, öszeköttetésbe hozott tartósan beépített létesítménynek nem lehet önálló léte, hanem csak a föld és telek alkotó része és így nem lehet külön jognak a tárgya, hanem szükségkép a föld és telekre vonatkozó jogviszony is benne foglaltatik. A nehézséget, úgy akarták kikerülni, hogy ilyen jogviszony létesítését megakadályozzák. Az élet szükséglete azonban régebben is létesítette az ilyen jogviszonyokat és a korszerű élet legújabb irányzata, főleg a háború utáni lakásszükséglet gazdaságos kielégítése, újból gyakorivá tette. — Telekkönyvi rendszerünk felállításakor az Optk. alapján bírálták el a hasonló jogviszonyokat és osztott tulajdonról beszéltek. A magyar magánjog nem ismerte el az osztott tulajdon rendszerét, amint lényegében ez a jog nem is tulajdon. Ujabb jogrendszerek, hazai jogunk, polgári törvénykönyv tervezeteink is ezt a jogot idegen dologra vonatkozó, dologi jognak, helyesebben korlátolt dologi jognak fogják fel, amely a telki és a személyes szolgalmak mellett szerepel és az összes magánjogok felfogása szerint, ha nem is tulajdon, de a jogosultnak sokkal nagyobb joga van, mint bármely más idegen dolog használójának. — A vagyonátruházási illetékről szóló törvényünk, függetlenül attól, hogy mai magánjogunk az osztott tulajdon intézményét nem ismeri, az osztott tulajdon értékelésére („osztott tulajdonnál — ha t. i. az épület nem a telek tulajdonosáé" — stb. 27. §. 5. b.) állít fel szabályt és az illetékegyenértéknél (121. §. 2. b. 125. §. 5. b.) is felépítménytulajdonos és telektulajdonosról szól. — A felvetett kérdést azon-