Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

198 ím.XLIIL tc. í. §. hanem a felperes által a szóbeli tárgyaláson előadottakat megállapító különirat, amelyet a felperes a Pp. 245. §. első bekezdése alapján volt jogosítva a tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatdflni. Ezt az iratot különben a tárgyalási jegyzőkönyvben maga a kir. törvényszék is különiratnak nevezte, tehát az, mint ilyen az 1914:XLIII. tc. 7. §. első bekezdésében, illetőleg a csatoláskor érvényben volt 163.600/926. P. M. sz. rendelet 45. §. 3 pontjában meghatározott illeték alá esik. Ezt az illetéket pedig a panaszos a tárgyalási jegyzőkönyvön, az annak kiegészítését képező különirat után is lerótta, s azért a lelet alapján tévesen kiszabott illeték törlését el kellett rendelni. (1776. számú elvi jelentőségű határozat. — 1932.) A tanuvallomási jegyzőkönyv az 1914:XLIII. tc. 1. §. 1. a) pontjában megszabott illeték alá esik. A panaszos a terhére kiszabott illeték ellen két kifogást emelt: azt, hogy a leletezett jegyzőkönyv az alperesi tanú kihallgatásáról készült, tehát az alperes érdekében vették fel, s így annak illetékét az alperes tartozott volna leróni, s azonkívül, hogy a tanuvallomási jegyzőkönyv nem az 1914:XL1II. tc. 1. §. 1. a) pontja, hanem az 1. §. 1. b) pontja szerint esik illeték alá. A bíróság mind a két kifogást alaptalannak találta. A fizetési kötelezettséget illetőleg az 1914:XLIII. tc. 50. §-a kimondja ugyan, hogy a jegyzőkönyvek illetékét rendszerint az a fél tartozik leróni, akinek érdekében a jegyzőkönyvet felvették, ez alól az általános szabály alól azonban ugyanennek a szakasznak a harmadik bekezdése kivételt tesz és kimondja* hogy a Pp.Hsal szabályozott eljárásokban a tárgyalásról és a bizonyítás felvételéről készült jegyzőkönyvek illetékét mindig a felperes tartozik leróni. A tanuK kihallgatása a perrendtartás szerint a bizonyításnak egyik módja, s így ezeknek a kihallgatásáról felvett jegyzőkönyv kétségkívül a bizonyítás felvételéről készült jegyzőkönyv lévén, annak illetékét mindenkor a felperes tartozik leróni, tekintet nélkül arra, hogy a kihallgatott tanura melyik fél hivatkozott. Az illeték mértékére, vonatkozó panaszt pedig azért nem lehetett alaposnak elismerni, mert az 1914:XLIII. tc. 1. §. 1. a) f

jontja szerint kell bélyegezni a tárgyalási jegyzőkönyvet, va* amint a kiküldött vagy a megkeresett bíró előtt készült jegyzőkönyveket. A tanuk kihallgatása kétségkívül a tárgyalásnak egyik mozzanata és éppen a tanúvallomások felvétele történik leggyakrabban a megkeresett bíró előtt, abból tehát, hogy a tör-