Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

2. §. — Ingatlanok, ingók, jogok. ló adatik el az erdő fája is, ez a vétel mint ingatlan iránt kötött jogügylet illetékezendő s a kincstárt e magasabb illeték iránt való jogától meg nem foszthatja a feleknek oly irányú megállapodása, mely szerint az erdő fájának értékét elkülönítve tüntetik ki. (913. számú elvi jelentőségű határozat. — 1910.) Abban az esetben, midőn valaki az erdő talaját és fáját egy napon, de külön-külön kötött szerződéssel veszi meg, a fának megvétele után is 4.3%-os illetéket tartozik fizetni. Nem lehet helyet adni a panasznak a m. kir. pénzügyigazgatóság panaszolt határozatában az ületékdijjegyzék 1. tételének B) pontjára és illetve az 1887:XVL. tc. 19. §-ára alapítottan felhozott és e bíróság részéről is helyesnek elfogadott indító okokon felül azért sem, mert a tárgyiratokból "'illetve a bíróság részéről elrendelt bizonyítási eljárás során beszerzött aratokból kitűnik, hogy a panaszos ugyanattól a tulajdonostól ugyanegy napon kötött — bár kétrendbeli — szerződéssel, úgy a talajt, mint a rajta levő fatermést vette meg. Ily körülmények között, habár szerződő felek a szerződést formailag két külön okiratba foglalták is, nyilvánvaló, hogy a panaszos részéről a talajnak illetve a rajta levő faállománynak megszerzése együttesen céloztatott, de nyilvánvaló egyszersmind az is, hogy e jogügylet alapján panaszosra a tulajdonjognak átruházása oly időpontban történt, amikor a faállomány a talajtól elválasztva nem volt, hanem az lábon állván, az általános magánjogi elvek szerint az ingatlannak része volt. Ez oknál fogva tehát a panaszos tulajdonjog szerzése ingatlan dologra vonatkozott és így a bár formailag két okiratba foglalt jogügyletet egységesnek kellett tekinteni, minek következtében a faállományra esőnek feltüntetett vételár után is a 4.3% illetéknek követelésbe hozatala jogos és törvényes. (1074. számú elvi jelentőségű határozat. — 1912.) Minden bányabirtok, amely bányatársulati birtokot nem képez, ingatlannak tekintendő és az ilyen bányabirtok vételétől 4.3 százalékos illeték jár. A panaszosok azt kifogásolják, hogy a vételártól 4.3% Íratott elő, holott az illetékdíjjegyzék 12. tétele értelmében bányarészek (kuxák) vételára a 111. fokozatú illeték alá esik. A panasz alaptalan, mert magából az adásvevési szerződésből is kitűnik, de a kir. törvényszék hivatalos értesítésében is meg van állapítva, hogy az eladás tárgyát képező bányabirtok nem bányatársulati birtok. Minthogy pedig a bányarész (kuxa), fo-