Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

102. §. — Vételi jogok megszerzése és átruházása. 161 Az 1920.-XXXIV. tc. 1. §-a azonban a hatályon kívül nem helyezett (3) bekezdésében akként intézkedik, hogy : „ingatlannak akár haláleset folytán, akár élők között kötött jogügylettel, akár ingyenesen, akár visszteher mellett való átszállása vagy átruházása ingatlan vagyonátruházási illeték alá esik, tekintet nélkül arra, hogy az átruházásról okiratot állítottak-e ki vagy sem, s hogy a telekkönyvben a változást berjegyezték-e vagy sem." Az 1$$:XXXII. tc. 8. §-a d) pontjának rendelkezése szerint pedig: „Abban az esetben, ha a szerző a megszerzett ingatlant továbbruházza, a saját szerzése után a visszterhes ingatlan vagyonátruházások után törvény szerint járó illetékkel egyenlő összeget és esetleges bírságokat akkor is meg kell fizetni, ha az ö szerzéséről okiratot nem állítottak ki." Az ezek összefoglalásán alapuló 117.303/1923. P. M. számú rendelet 7. §-a szerinti eljárás jelenleg az, hogy a pusztán szóbeli megállapodással történt ingatlanszerzést is illetékkiszabás végett 15 nap alatt szintén be kell jelenteni és az illetéket a szerző terhére ki kell szabni. Ha azonban a szerző arra hivatkozik, hogy a csupán szóbeli jogügylettel megszerzett ingatlant még nem ruházta tovább és ennek ellenkezője vele szemben nem bizonyítható, a 40.000/1921. P. M. sz. utasítás 6. §-a szerint kell eljárni, vagyis az illetékfizetési kötelezettséget el kell halasztani arra az időre, amikor a szerző az ingatlant továbbruházza. önként értetődik emellett az, hogy abban az esetben is, ha a* felek a szóbeli szerződésről vagy megállapodásról később okiratot állítanak ld, a szóbeli szerződés vagy megállapodás után járó, vagy már ki is szabott illeték, esetleg bírság megfizetése iránti kötelezettség a szerzőre nézve bekövetkezik, sőt azt az illetéket, esetleg a bírságot az átruházó terhére is ki lehet már szabni és tőle is lehet követelni. Tehát az 1920:XXXIV. tc. 102. §-ában felsorolt jogügyleteket az ott jelzett adásvételi, illetőleg ingatlan vagyonátruházási illeték alól akkor sem lehet mentesnek nyilvánítani, ha azok magánjogi szempontból a 4.420/1918. M. E. sz. rendelet intézkedése alá tartoznának. Más jogszabály sincs, amelynek alapján az ilyen jogügyleteket az írásba-foglalás hiánya okából illetékmentesnek lehetne nyilvánítani. Ennek következtében csak arról lehet szó, hogy az említett tc. 102. §-ában felsorolt jogügyletek után járó ingatlan adásvételi, illetőleg ingatlan vagyonátruházási illeték fizetési idejére nézve milyen hatása van annak, hogy a jogügyletet írásba nem foglalták. n