Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

116 67. §. — Az illetékek visszakövetelése. egyezséggel az édesanyja által 1925. július 23*án a panaszostól eltartás ellenében megszerzett ingatlan jutalékot a panaszos tulajdonába visszabocsátani, mert nem tudott az édesanyja által elvállalt tartási kötelezettségnek eleget tenni. -* fcz a visszaadás tehát az 1920: XXXIV. tc. 67. ^-éniak 5. pontja értelmében újabb vagyonátruházásnak nem tekinthető, mert az a körülmény, hogy nem maga a szerző, hanem annak örököse, jogutóda volt az, aki annak a tartási kötelezettségnek, amelynek ellenében az ingatlan 1925-ben az ő jogelődjére ruháztatott, 1933^-ban nem tudott eleget tenni, jogi hatályára nézve szükségképen azonos elbírálás alá esik, mint ha ez a körülmény már a szerzővel szemben merült volna fel. A fontos és az ügydöntő körülmény ugyanis csupán az, hogy a jogutód azért volt kénytelen az ingatlant az átruházónak visszaadni, mert jogelődje kötelezettségeit nem teljesítette. Ez pedig ebben az esetben nem vitás. (1910. számú elvi jelentőségű határozat. — 1936.) A gazdasági lehetetlenülés miatt bíróilag hatálytalanított szerződés az illetékjog szempontjából azonosnak tekintendő azzal az esettel, amikor a szerző később a megvett dolgot az átruházónak kötelezettsége nem teljesítése miatt kénytelen visszaadni. Az ingatlannak az eredeti tulajdonosra való visszaszállása után tehát vagyonátruházási illeték nem jár. A panaszosok terhére a megtámadott illeték azért szabatott ki, mert a panaszosok által K. J. és nejének eladott ingatlanokra vonatkozó adásvételi szerződés a kiszabás alapjául szolgált bírósági ítéletekkel gazdasági lehetetlenülés okából hatálytalaníttatott, ezáltal pedig a panaszosok az általuk eladott ingatlant visszavásárlás útján újból megszerezték. Kiszabták és fenntartották az illetéket a panaszosok terhére a megtámadott határozat szerint főleg azért, mert a bírósági ítéletekkel a fentebb említett adásvételi ügylet nem eredeti érvénytelenség miatt semmisíttetett meg. — Az 1920: XXXIV. tc. 67. §-ának 5. pontjában foglalt rendelkezések figyelembevételével azonban az a körülmény, hogy az alap-adásvételi szerződést a bíróság nem eredeti érvénytelenség miatt semmisítette meg, csak az alap-adásvételi szerződés után kiszabott illeték törlésének megtagadására szolgálhat alapul, de nem szolgálhat alapul a volt eredeti tulajdonosok terhére újabb vagyonátruházási illeték kiszabására és pedig annál kevésbé, mert a gazdasági lehetetlenülés miatt bíróilag hatálytalanított szerződést nem visszavásárlásnak kell és lehet tekinteni, hanem azt azzal az esettel kell azonosnak minősíteni, amikor a szerző később a megvett dolgot az átruházónak azért kénytelen visz-