Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

67. §. — Az illetékek visszakövetelése. 115 Ha a szerző azért bocsátja vissza az ingatlant az átruházó tulajdonába, mert vállalt tartási kötelezettségének a teljesítése lehetetlenné vált, a visszabocsátás után újabb vagyonátruházási illetéket kiszabni nem lehet. A panaszos és atyja, B. B. 1922. okt. 3^án életjáradéki szerződést kötöttek, mely szerint a panaszos atyjának holtig való eltartását, ápolását és gyógykezeltetését magára vállalta, ennek ellenében pedig B. B. átruházta a panaszosra a c.-i ll.jl93. sz. tkvi betétben foglalt ingatlannak őt illető felerészét. Ez alapon az ingatlan tulajdonjoga panaszos javára bekebeleztetett. — Ezt követőleg 1922. dec, 31-én a felek nyilatkozatot állítottak ki, mely szerint B. B. a panaszos által vállalt eltartásról stb. lemondott, a panaszos pedig a ráruházott ingatlant nevezettnek tulajdonába visszabocsátotta. — A fejezetben körülírt illetéket e nyilatkozat, mint újabb visszterhes vagyonátruházás után az ellátás értékének alapulvétele mellett követelik. — A panasz alapos, mert amint a nyilatkozat szövegéből megállapítható, az ingatlannak a korábbi tulajdonos részére való visszabocsátása azért történt, mert a panaszos atyjának a közös háztartásban való eltartása és így a panaszos által vállalt kötelezettségek teljesítése lehetetlenné vált, ily körülmények között pedig az ingatlannak visszaadása az 1920: XXXIV. tc. 67., §. 5. pontja második bekezdésének utolsó mondata szerint újabb vagyonátruházásnak nem minősíthető, következéskép vagyonátruházási illeték kiszabásának sincs helye. (1668. számú elvi jelentőségű határozat. — 1930.) A teljesen foganatba ment adásvétellel szerzett ingatlannak visszaadása iránti jogügylet illetékköteles vagyonátruházást képez, amely a jogügylet természetéhez képest az átruházott tárgy, illetőleg az elvállalt viszontszolgáltatás, esetleg az ingatlan törvényszerű legkisebb értékének alapulvétele mellett illetékezendő. (24. számú jogegységi megállapodás.) Az 1920:XXXIV. tc. 67. §. 5. pontjának azt a határozmányát, amely szerint a visszteherrel szerzett dolognak a visszaadását nem lehet ujabb vagyonátruházásnak minősíteni, ha a szerző azt azért volt kénytelen az átruházónak visszaadni, mert kötelezettségeit nem teljesítette: alkalmazni kell abban az esetben is, ha a dolgot nem maga a szerző, hanem örököse (jogutódja) volt kénytelen visszaadni. Az nem vitás, hogy a panaszos 1^35-ben azért volt kénytelen elhalt nővérének fia ellen pert indítani, a fiú pedig azért volt kénytelen a per folyamán, az 1933. május 25-én létrejött 8*