Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

114 67. §. — Az illetékek visszakövetelése. A többször nevezett kikötéssel a felek legfeljebb azt a jo­got biztosították maguknak, illetve első sorban az eladónak, hogy a vételár ki nem fizetése esetén az eladó visszakapja az ingatlant, tehát in integrum restitutiohoz jut. Már pedig az is kétségtelen, hogy in integrum restitutioról csakis akkor lehet beszélni, ha van egy foganatba ment, tehát nem felfüg­gesztő, hanem legfeljebb felbontó feltételhez kötött — jog­ügylet. A fent kifejtettekből folyik az is, hogy itt nem ügydöntő az a ténykérdés, hogy az ingatlan tényleges birtokba átadott-e, és hogy a vételárnak legalább egy — sőt némely esetben nagyobb — része már kifizettetett-e, bár tagadhatatlan, hogy a fentiek helyességét támogathatja a birtokba adás, sőt a rész­letfizetés ténye is. A legtöbb oly ingatlan adásvételnél is a melynél a többször nevezett kikötés fennforog, az eladó az in­gatlant a vételár kifizetése előtt is már birtokába adja a vevő­nek, legalább is képletesen (pl.: ha az ingatlan haszonbérbe van adva s a bérlő veszi meg az ingatlant. Ily esetben a vevő mily jogcímen birtokolja (és nem birlalja) az ingatlant? JNem mondhatni, hogy bérlet, haszonkölcsön, vagy zálog cí­mén, vagy csak precarius módon. Csakis tulajdon címén bírja. Tulajdonjog címén pedig csakis az birtokolhat, aki ha nem is telekkönyvi, hanem valóságos, jogos tulajdonos. Ily esetekben tehát még kétségtelenebb, hogy az adásvétel nem felfüggesztő feltétel mellett jött létre. Hát még ha a vevő a vételárnak ta­lán nagyobb részét ki is fizette. Hogyan lehetne ekkor felfüg­gesztő feltételről beszélni? De ha a vételárat kifizette, és az eladó a bekebelési engedély megadását egyszerűen megtagadja, vagy meg sem is adhatja azt, mert pl.: időközBen meghalt. Mindezekből eléggé kétségtelen, hogy a többször neve­zett kikötés nem felfüggesztő, hanem felbontó feltételnek minő­sítendő. Természetes azonban, hogy a bíróságnak ez az állás­pontja csakis a kérdésnek pénzügyi jogi eldöntésére vonatko­zik, a kérdésnek magánjogi szempontból való elbírálása nem tartozván ezen bíróság hatáskörébe. Minthogy pedig az 1920. évi XXXIV. tc. 1. §-ának 3. pontja értelmében ingatlannak átszállása vagy átruházása ingatlan vagyonátruházási illeték alá esik, tekintet nélkül arra is, hogy a telekkönyvben a változást bejegyezték-ei vagy sem és mint­hogy ugyanazon törvénycikk 101. §-ána~k (1) bekezdése ki­mondja, hogy: „a bontó feltétel mellett kötött vételeket úgy kell megilletékezni, mintha feltétlen adásvételi szerződések volnának" — és ugyanazon szakasz (3) bekezdése értelmében a bontó feltétel „bekövetkezése az illeték visszatérítésére vagy törlésére igényt nem ád" — ennélfogva: a jelen megállapodás értelmében kellett határozni. (209. számú jogegységi megállapodás. — 1933.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom