Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

í. §. — A vagyonátruházási illeték nemei. tán az illeték követelésének a joga az 1920:XXXIV. tc. 18. §-ának (1) bekezdése értelmében nem évült el. H. K. cégilletőségét s vele együtt ingatlanilletöségét életjáradék ellenében ruházta át a panaszosra, amely" átruházás az 1920:XXXIV. tc. 105. §-a szerint esik illeték alá. Az illetékek alapjaiul az ingatlan értékének a pénzügyigazgatóság által 26.000 P összegben elfogadott azokat a hányadrészeit kell venni, amelyek meg felelnek dr. H. J., illetve H. K. cégbirtokosi illetőségének. Ezt a részarányt a panaszos beadványaiban dr. H. J.-t illetőleg egyáltalán nem, H. K.-t illetőleg pedig beadványonként váltakozó százalékokban vallotta be^ miért is a tagok vagyonilletőségét, az ellenkezőjének hitelt érdemlő bizonyításának hiányában, amire a panaszost fel kell hívni, 1/3—1/3 arányban kell megállapítani. A városi ingatlan-vagyonátruházási illetéket az előbbiek értelmében helyesbítendő állami illetékhez igazodóan kell újból megállapítani. (2040. számú elvi jelentőségű határozat. — 1940.) Vagyonátruházási illeték nem követelhető az után a jogügylet után, amellyel hitbizományi vagyon birtokosa hitbizományi javakért ingatlant ad cserébe. A hitbizományi birtokost a hitbizományi javak olyan tulajdonosának kell tekinteni, mint azt az örököst, aki az örökölt vagyonra a tulajdonjogot utóöröklési korlátozással szerzi meg. — A magánjogunk szabályaiból következtetve ugyanis a hitbizományi javak tulajdonának csakis a mindenkor való hitbizományi birtokost lehet tekinteni, aki e tulajdonjogot öröklés útján szerzi meg, mint minden más örökös, azzal a különbséggel, hogy öröklésének alapja nem a törvény vagy végrendelet, hanem az alapítónak királyi jóváhagyást nyert ugyancsak a régi törvényekben, szokásjogban, az Í868:L1V. tc. záró mondatával adott meghatalmazás alapján 1869 április 7-én kibocsátott igazságügyminiszteri rendeletben és az alapító okmányban megállapított korlátozások mellett gyakorolhatja, ezek a korlátozások azonban a tulajdonjognak alapjellegét nem érintik, annak kizárólagosságát épúgy nem szüntetik meg, amint nem szűnik meg a tulajdonjog osztatlan tulajdonjog lenni akkor sem, ha az az elidegenítés, a terhelés tilalmával, utóöröklési joggal, stb. van korlátok közé szorítva. — Ezzel szemben hazai jogunk szerint a várományosoknak joga .a jogutódláshoz való esetleges igényben (virtuális jog) és abban merül ki, hogy a hitbizomány értékének megóvására való tekintettel, a hitbizományi vagyon birtokosa által kötött terhes jogügyleteknek jóváhagyása előtt a hitbizományi bírórendelkezése. A hitbizomány