Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

k€. §. A fizetési meghagyás. 97 gára az okiratra béJyegjegyekben leróni nem tartozott, s így tőle bírság fizetését követelni annál kevésbbé lehet, mivel ő a mondott okiratot illetékkiszabás végett az előírt határidőben bemutatta. (520. számú elvi jelentőségű határozat. — 1903.) W. §. A fizetési meghagyás. A kir. államkincstárnak az illetékhez exlex idején is jogos igénye van, de azt a kir. kormány csak a, meghozott költségvetési vagy az azt pótló felhatalmazási törvény (indemnyti) alapján követelheti. A kir. államkincstárnak joga az illetékhez nem a költségvetési törvényeken, hanem az 1868:XXIII. törvénycikk által törvényesített szabályokon és ezeket módosító vagy pótló későbbi törvényeken alapszik. A költségvetési törvény csak felhatalmazást ad meghatározott időre a kormánynak, hogy az államkincstárnak jogát gyakorolja, vagyis az illetékeket, amelyekhez az államkincstárnak a fennálló törvények alapján joga van, beszedhesse és felhasználhassa. Ebből önként következik, hogy a költségvetési törvény hatályának megszűntével nem az államkincstárnak joga, hanem csakis a kormánynak a jog gyakorlásához szükséges felhatalmazása szűnik meg, s hogy az újabb felhatalmazási törvény alapján a kormány az államkincstárnak nemcsak azon jogait gyakorolhatja, amelyek ez' újabb törvény meghozatala óta keletkeztek, hanem gyakorolhatja az államkincstárnak az illetékekre vonatkozó törvényeken alapuló minden jogát, tekintet nélkül arra, vájjon e jogok a már hatályukat veszített korábbi költségvetési törvények idejében vagy akár oly idő alatt keletkeztek, amidőn azokat felhatalmazás hiányában gyakorolni jogosítva senki sem volt. Hogy pedig az 1904:ÍV. tc. adók és állami jövedékek megjelölése mellett a költségvetési törvények részletesen felsorolni szokott összes törvényeken alapuló bevételek felhasználására, illetve beszedésére hatalmazta fel a kir. kormányt, kétséges már azért sem lehet, mert az ezt megelőzőleg keletkezett felhatalmazási törvények ugyanily megjelöléssel adták meg a felhatalmazást, s az ilykép adott felhatalmazást a saját törvényei értelmezésére leghivatottabb törvényhozó hatalom mindig az összes törvényeken alapuló bevételekre kiterjedő meghatalmazásnak tekintette. (627. számú elvi jelentőségű határozat. — 1905.) 7