Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])

176 59. tétel. — Kereskedők és iparosok levelei. A fent idézett jogszabályszöveg második bekezdésében pedig a „melléklet gyanánt" szavakat csak a szabályszöveg első bekezdésével egybevetve lehet helyesen értelmezni, ez pecng ;— tudatában annak, hogy a díjtételnek a jegyzeteket megelőző határozmánya, az okiratmásolatokat illetőleg főszabályként azt a rendelkezést tartalmazza, hogy azokat illetékjogi szempontból eredetieknek kell tekinteni, ha hitelességüket a felek elismerik, az ezzel a főszabállyal nem érintett mellékleti illeték tekintetében — kimondja, hogy az okiratmásolatok csak abban az esetben esnek mellékleti illeték alá, ha azokat bélyegköteles beadványhoz vagy jegyzőkönyvhöz mellékelik. Ez alól a szabály alól tesz kivételt az 1. jegyzet második be^ kezdése, kimondván, hogy a feltételesen illetékmentes okiratok (pl. a kereskedelmi levelek) másolatainak a mellékelése nem mellékleti, hanem okirati illetékkötelességet keletkeztet A jegyzet „mellékletek gyanánt" szavainak tehát nem lehet olyan értelmet adni, hogy azok a másolat illetékkötelezettségének föltétele lennének. Nemcsak azért, mert az ismertetett mondatban a „melléklet gyanánt" szavakon nincs az a hangsúly, amely az előbbi bekezdésben a „mellékeltetnek" szón van, hanem főképpen abból az okból, mert nyilvánvaló, hogy a kérdéses jogszabály a feltételesen illetékmentes levelek másolatainak illetékkötelessé válása tekintetében azt kívánta kidomborítani, ami a kereskedelmi levelezést illetően már az illetékdíj jegyzek 59. tételének 5. pontjából következik, hogy nevezetesen a feltételes illetékmentességet a levél másolatának használása is megszünteti, mert a másolat használása is: felhasználása a levelezésnek. E részben tehát az ezúttal vizsgált jogszabály az illetékdíjjegyzék 59. tételének 5. pontját magyarázza és pedig a „mellékletként való csatolásnak", mint a felhasználás egyik módozatának esetére vonatkozóan, de amely magyarázatnak megfelelő jogi helyzet természetesen épp úgy fennáll akkor is, ha a levelezésnek a másolat útján való felhasználása, más módozat szerint, közelebbről, a másolatnak a periratba való beleszövegezésével következik be. Természetes azonban az is, hogy részleges másolatnak felhasználása, csak a megfelelő tartalmi részlet alapján megállapítható mérv erejéig vonhatja maga után az illetékkötelezettséget. Ezeknek megfelelő értelemben kellett tehát a kérdés felől megállapodni. (294. számú jogegységi megállapodás. — 1937.) Rendőri hatóság előtti eljárásban, bizonyítási célzattal becsatolt feltételesen illetékmentes kereskedelmi levél, illetékmentességét a becsatolás ténye által elveszti.