Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])

58. tétel — Kereskedelmi és ipari könyvek. 153 A főügyletrol kiállított okiratban foglalt biztosíték adása illeték alá esik, ha maga a főügylet illetékkel meg nem róható. (1352. számú elvi jelentőségű határozat — 1917.) Indokolás az ill szab. 54. §-ánál A hitel biztosítására kiállított jelzáloglekötési okirattól járó ileték megállapításánál a perköltségbiztosíték nem vehető számításba. (881. számú elvi jelentőségű határozat. — 1909.) Indokolás az íll szab. 54. §-ánál. 58. tétel 1920:XX1V. tc. 5. §; 79.20011920. P. M. sz. körr. 10. §; 510011931. M. E. sz. r. 5. §. (1) és (2) bekezdés; 99011930. M. E. sz. r. 4. §. (3) bekezdés; 1922;XVII. tc. 17. §. (14) bekezdés. Kereskedelmi és ipari könyvek. I. Ha az egyik kereskedő által vezetett kereskedelmi könyv egy másik kereskedő birtokába kerül, aki azt saját üzlete eseményeinek a feljegyzésére használja, a kincstár — a korábbi birtokos által fel nem használt könyvívek térfogatának alapulvételével — törvényesen követel illetéket. II. A kereskedelmi könyv után lerótt illeték visszatérítésének csak abban az esetben lehet helye, ha a könyvbe még egyetlen bejegyzés sem történt. Az illetéket az után a kereskedelmi könyv után követelik, amelyet korábban egy azóta megszűnt cég vezetett az üzletéről, s amelyet a panaszos megvett s azt saját üzletéről továbbvezette. A panaszos azt vitatja, hogy mert a könyv illetékét — minden ívének térfogatát számbavéve — korábbi birtokosa már lerótta, azt a kincstár nem követelheti mégegyszer. A panasz nem alapos. Az ill. szab. 1. §-ának C) 3. pontja szerint a kereskedelmi könyv illetékének a tárgya: az a könyv, amelyet kereskedelmi vagy iparüzlietekről vezetnek. Annak illetékét az ill. szab. 89. §-ának c) pontja értelmében az köteles leróni, akinek üzletéről azt vezetik. Ennek a két rendelkezésnek az egybevetéséből következik, hogy az illetéknek a tárgya: a kereskedelmi könyvnek, mint bizonyítási célzattal kiállított okiratnak a keletkezése, amelynek illetékét a felhívott jogszabály attól követeli, aki a könyvet, mint egyoldalú jognyilatkozatot tartalmazó okiratot kiállítja. Amikor tehát a kereskedelmi könyv más személynek a birtokába megy át, aki azt saját üzlete eseményeinek a feljegyzésére használja, új okirat, vagyis az illetéknek új tárgya keletkezik, amely után a kincstár — a korábbi