Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])

154 58. tétel. — Kereskedelmi és ipari könyvek. birtokos által fel nem használt könyvívek térfogatának alapulvételével — törvényesen követel illetéket. Ennek az álláspontnak a helyességét nem érinti az a körülmény, hogy a könyv korábbi birtokosa a könyv használatba nem vett íveinek az illetékét nem követelheti vissza, jóllehet a használatba nem vett könyvelési szabad íveknek — mint fel nem használt okiratürlapoknak — bélyegjegyekben, vagy pénzben lerótt illetékét az elévülési határidőn belül viszsza lehet követelni, minthogy ennek az az oka, hogy a bekötött kereskedelmi könyv fogalmilag egységes egy okirat, s ennek folytán a jogszabály annak illetékét nem ívenként, hanem a könyv összes íveinek összeszámított térmértékét alapulvéve, mint egységes egyetlen okirattól követeli, amiből következik, hogy annak részei az illeték visszakövetelhetése tekintetében is követik az egésznek a sorsát, ami abban jelentkezik, hogy a kereskedelmi könyv után lerótt illeték visszatérítésének csak abban az esetben lehet helye, ha az okiratot még ki nem állították, vagyis ha a könyvbe még egyetlen egy bejegyzés sem történt. Minthogy a pénzügyigazgatóság a panaszos által használatba vett könyv után járó illetéket csak a korábbi birtokos által használatba nem vett ívek térmértékének az alapulvételével vette követelésbe, a panaszost az illetéknek a mérve tekintetében sem érte jogsérelem. (2043. számú elvi jlentőségű határozat. — 1940.) Valamely üzleti könyv illetékkötelességének elbírálásánál nem az az ügydöntő, hogy a könyv a könyvelési rendszer szempontjából jelentőséggel bír-e vagy sem, hanem az, hogy szorosan vett üzleti eseményeknek a feljegyzésére szolgál-e vagy sem. Az illeték tárgyait tevő íveken a panaszos a takarékbetétek, illetve a váltók tekintetében jelentkező forgalmi adatokat rögzíti meg eseményi sorrendben, s az íveknek naponkénti végösszegeit tőkekönyvébe, pénztári gyüjtőnaplójába, illetve főkönyvébe továbbkönyveli. Minthogy tehát a panaszos a szóban lévő íveken a takarékbetéti, illetve a váltóleszámítolási üzletágának bevételeit és kiadásait könyveli el, amelyek szorosan vett üzleti események, az ívek könyvelési íveknek minősülnek, amelyek után törvényesen követeli a pénzügyigazgatóság az 1920:XXIV. tc. 5. §-ában, illetve az 5100—1931. M. E. sz. rendelet 5. §-ának (2) bekezdésében meghatározott ívenkénti 10 f illetéket, a lerovás elmulasztása miatt az ül. szab. 106. §-a értelmében járó 9-szeres felemelt illetékkel együtt.