Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])
43. tétel — Házassági szerződések. 145 gában, az ezért járó illeték az ajándékozásokra nézve rendelt mód szerint meghatározandó." Ennek a nálunk is — de facto — érvényben volt jogszabálynak helyes megértéséhez tudni kell, hogy a pátens által életbeléptetett illetéKjognak alapját tevő osztrák polgári törvénykönyv (1220. §.) a szülőket, illetve nagyszülőket illő hozomány adására kötelezi (melyet az 1227. §. szerint a férj haszonélvez) s ez az oka annak, hogy a pátens a szóbanlevő ingyenes juttatást az 1850-ben 0.25%-nak megfelelő II. fokozat alá vonta, az ingók ajándékozására megállapított s legkisebb mérvében is 1%-os illetéktétel helyett. Ezt kifejezetten is hangsúlyozza az osztrák pénzügyminiszternek az 1851. évben 1083—90. sz. alatt kiadott rendelete, mondván, Hogy abban az esetben, „ha valaki törvényes kötelezettség nélkül ad hozományt, a jutatást az ellenkezőjének bizonyításáig, ajándékozásnak kell vélelmezni." „A bélyeg- és jogilleték iránti törvény és szabályok 1868. évi hivatalos összeállítása" a 43. díjtétel alatt a pátens vonatkozó szabályait a következő szöveggel léptette életbe: „Házassági szerződések, melyek a házasságkötés alkalmával a vagyonra nézve köttetnek, amennyiben általok ingó dolog haszonélvezete ruháztatik át, érték szerint II. fokozat szerinti illeték alá esnek. Ingatlan dolog haszonélvezetének átruházása esetében lásd a „szolgalmak" alatti szabályokat. Ha a jegyesek saját vagyonuk tulajdonjogát maguk között átruházzák, vagy pedig vagyonközösséget állapítanak meg, az illetéket az ajándékozások című tétel szabályai szerint kell megszabni. Ha a házassági vagyont, például női hozományt, nászajándékot, hitbért vagy bármily vagyont, melyről a jegyesek a szerződésben rendelkeznek, az előtt még nem bírták tulajdonul, hanem az rájok csak a házasság alkalmából, szülőik, vagy más harmadik személy által ruháztatott át, akkor attól, mint ajándékozástól az illeték . . . mindenkor megszabandó... megjegyeztetvén, hogy ha az ajándékozott vagyon ingóságokból áll, a külön illetékfizetésnek csak úgy van helye, ha a házassági szerződést az ajándékozó fél is aláírta, vagy erről külön okmány állított ki." Ez a szabályozás — legalább is részben — figyelembe veszi, hogy a magyar magánjog nem ismeri a kötelezettségszerű hozományadást, mert bár az ingók haszonélvezetének a házassági szerződésben történő átruházása tekintetében továbbra is fenntartja a II. fokozat szerinti illetéket, a házassági szerződésnek az után a tartalma után, amely vagyontárgyakat a házasfeleknek vagy azok valamelyikének a tulajdonába bc10