Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])

138 27. tétel. — Egyezségek. léknak értékétől járna 4.3% illeték, az utóbbi esetben pedig a belépés által a tagra átszállott ingatlanjutalék értéke után 4.ó% illeték követelésié nem volna mellőzhető. A törvény értelmében tehát, ha a tag kilép, vagy halála folytán tagsága megszűnik, s ennek folytán illetményére nézve őt magát vagy^-örökösét kielégítik, a társasági vagyonhoz tartozó ingó és ingatlan dologra nézve vagyonátruházás nem jön létre. Az eddig a társaság tulajdonában volt ingók és ingatlanok a társaság tulajdonában maradnak, a tulajdonjog tekintetében nem jő létre változás, hanem csakis a társasági összvagyon tiszta értéke csökken a kifizetett összeggel. Minthogy a fenforgó esetben a betéti társaság H. J. halála után fennmaradt, s örökösei a kereskedelmi törvény 106. §-a alapján igényelhető készpénzösszeget kapták meg, vagyonátruházási illeték kiszabásának nincs helye. De minthogy az ill. díjj. 27. tétel c) bb) pontja alapján vitás igényeknek egyezség útján való rendezése esetében az okirattól, az egyezményi összegnek II. fokozat szerint megfelelő illeték jár, a II. fokozat szerint járó illetéket fenn kellett tartani. (872. számú elvi jelentőségű határozat. — 1909.) Az ügyvédi panaszügyben létrejött egyezséget mint perenkívüli egyezséget kell illeték alá vonni. A hivatalos leletnek a tárgya az ügyvéd ellen az 1874: XXXIV. tc. alapján tett panasz ügyében létrejött egyezség, amely után — 2.410 K egyezményi összegnek az alapulvételével — az ítéleti illetéknek a felerészét írták elő ötszörösen felemelt összegben, amellyel szemben a panaszos azt vitatja, hogy az ügyvédi panaszügyben létrejött egyezség illetékmentes. Ez a kifogás alaptalan, tekintve, hogy az illetékdíjjegyzék a szóbanlévő egyezségek részére illetékmentességet meg nem állapít. Minthogy azonban az ügyvédi panaszeljárás nem peres eljárás, az annak tárgyában megkötött egyezséget nem is lehet az 1894:XXVI. tc. 26. §-a alapján vonni illeték alá, tekintve, hosv ez a törvényszakasz csak a peres eljárásban lerovandó illetékekre alkotott szabályt, s éppen ezért a felemelt illetéket is helytelenül követelik az illetékszabályok 105. §-ában méghatározott ötszörös mérvben, miért is a j°gügylet után, amely perenkívüli egyezségnek minősül, csak az illetékdíjjegyzék 27. tételének c) bb) pontjában meghatározott II. fokozatnak megfelelő 10 K-t, illetve annak az illetékszabályok 103.) S-ában meghatározott háromszoros felemelt összegét, vagyis 30 K-t lehet jogosan követelni. (515. számú elvi jelentőségű határozat. — 1903.)