Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])

128 9. tétel — Áruszerzési kötések. Az építőváJlalkozó költségvetése után, ha azt az építtető elfogadta, az építkezési szerződésekre megállapított illetéket követelni lehet abban az esetben is, ha az építtető az elfogadást nem vezette rá a költségvetésre. Az illetékszabályok 1, §-ának A. 3- pontja szerint az okirati illetéknek a tárgya minden jogügyletről oly célból kiállított okirat, hogy az a kiállító, vagy a meghatalmazó ellen bizonyítékul szolgáljon. Az említett jogszabály szerint tehát az illetéknek a tárgya nemcsak az az okirat, amelyet az ügyletet kötött felek mindegyike aláírt, hanem az az okirat is, amelyet csak az egyik ügyletkötő fél állított ki abból a célból, hogy az a másik ügyletkötő fél (annak elfogadója) részére bizonyítékul szolgáljon. Ennek a rendekezésnek az alapja az a magánjogi szaba.lv, hogy a szerződést létesítő akaratot rendszerint bármilyen alakban ki lehet fejezni s a jogügyleteknek érvényes megkötése nincs, alakszerűséghez kötve, s hogy ez alól az általános szabály' alól mindig — törvényes rendelkezésen vagy a felek kikötésén alapuló — kivétel az, amely a jogügylet érvényességét, vagy létrejöttének bizonyítását alakszerűséghez köti. Nincs törvényes rendelkezés, amely az építkezési szerződéseknek az érvényességét alakszerű oldrat .kiállításához kötné, s éppen azért azt bármilyen alakban, illetve alakiság mellőzésével is meg lehet kötni. Meg lehet tehát kötni akként is, hogy az építővállalkozó ájtal kiállított költségvetést, amely a szerződés minden lényeges alkatelemét magában foglalja s amely külön kifejezés nélkül is magában foglalja az építés elvállalására irányuló ajánlatot, az építtető fél szóbeli közléssel vagy kifejező cselekedettel elfogadja, tekintve, hogy az építtető fél is bármilyen alakban, illetve alaktalanul kinyilváníthatja a szerződés megkötésére irányuló akaratát. Amikor azonban ez megtörtént, az építővállalkozó által az építtető részére megküldött költségvetés többé nem ajánlat, hanem a szerződés tartalmát megrögzítő okirat, amely után a kincstár éppen úgy jogosult az illetékdíjjegyzék 33. tételében az építkezési szerződésekre meghatározott illetéket követelni, mintha az építtető fél a maga szerződést létesítő akaratát a költségvetésre írásban Tavezette volna, avagy akaratát az építővállalkozóhoz intézett levélben fejezte volna ki. Az illetékdíjjegyzék 33. tételének jegyzetében foglalt az a határozmány, amely szerint a „költségvetés", ha azt a vállalkozó aláírja, vagy a szerződéshez fűzi, állandó összegű illeték alá esik, nem érinti a fentebb kifejtetteket, mert a díjtétel jegyzetében említett költségvetés alatt csak a pusztán ajánlatnak minősülő költségvetést, valamint az építési szerződésről készült külön okirathoz hozzáfűzött költségvetést kell érteni,