Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

68 ./. V. //. ö. 18. §.; 19W.XX1I. tc. 33. §. — Az épületek jövedelme. — A jövedelem- és a házadó-alap kapcsolata. 2. pontja az épületeknél különlegesen, külön is meghatározza., amikor akként rendelkezik, hogy épületeknél a tatarozásig és karbantartási, nemkülönben az épületek használatával járó vízvezetéki, kéményseprési, világítási, éjjeli őri, járdatisztítási s egyéb mellékköltségeik, amennyiben az adókötelest terhelik, tekinthetők ilyen költségeknek. A J. V. H. ö. 18. §-a első bekezdésének második mondata szerint a házadó-kivetés alapjául szolgáló nyers bevételből kell levonni a 11. §-ban említett tételeket, s ezeken felül azokat az összegeket is, amelyek az adóévet megelőző évben lakásüresedés vagy behajthatatlanság miatt nem folytak be. A J. V. H. ö., 18. §-a a levonhatást illetően nem tesz különbséget abban a tekintetben, hogy a 11. §. 2. pontjában felsorolt címeken levonható tételek pontosan kimutatva és a valóságnak megfelelően bizonyítva vannak-e, vagy pedig — ennek hiányában — ez a levonás a miniszteri körrendeletekben meghatározott százalékok becslésszerű alkalmazásával történik. A kivetés tárgyában évenként kiadott miniszteri rendeletek nem tartalmaznak különleges, a J. V. H. Ö. 18. §-ától eltérő intézkedést: a nyers bevételre hivatkoznak és nem a bizonyított tényleges, tehát lakásüresedés vagy behajthatatlanság címén csökkent bevételre és azt írják elő, hogy ezt a nyersbevételt kell alapul venni. Hogy pedig mi a nyers bevétel, azt a fentiek szerint, a J. V. H. ö. 18. §-a határozza meg és ez írja elő a levonás sorrendjét is úgy, hogy a nyersbevételből kell előbb a kezelési és termelési költséget levonni és csak ezután jön a többi esetleges levonás . II. De ennek az álláspontnak helyességét támogatják a gyakorlati, gazdasági élet közismert tényei és igazságai is. Már pedig a jogszabály-magyarázatnak helyes módja az^ amely az alapul fekvő gazdasági élet jogos szükségletét és igazságát érvényesíti, hacsak annak ellentétes tartalmú jogszabály nem állja útját. Nem lehet mellőzni azt a tapasztalaton nyugvó tényt, hogy valamely épület tatarozási, karbantartási, illetve fenntartási költségének a mértéke nem függ attól, hogy a házbirtokost megillető bérösszeget a bérlő megfizette-e, vagy sem, illetve, hogy az épületet (épületrészt) az egész évre vagy annak egy részére sikerült-e bérbeadni vagy sem. Ha egy ház vagy lakás nincs is bérbeadva, az majdnem ugyanolyan mérvű fenntartási költséggel jár, mintha bérbeadták volna, tekintve, hogy nemcsak a bérlő használata folytán igényel egy ház tatarozást, karbantartást, illetve fenntartást, hanem az idő mú lásával kapcsolatosan a természeti erők behatása is szükségessé teszi a szóbanlevő kiadásokat, hiszen ezek a kiadások attól függetlenül válnak szükségessé, hogy a házat lakják-e vagy sem. A bérlő használatával is romlás, s ennek folytán