Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

J. V. H. ö. 18. §.; mO.XXIL tc. 33. §. - Az épületek 69 jövedelme. — A jövedelem- és a házadó-alap kapcsolata. kiadás jár, de ezeknek az összegét alighanem feléri az a romlás, amely éppen annak folytán áll be, mert nincs, aki a lakást gondozza. Bérbehajthatatlanság esetében még ilyen megfontolásoknak sincs helyük, mert hiszen a lakást a bérlő használja, sőt kiköltözik abból, ami csaknem minden esetben azt jelenti, hogy a házbirtokosnak lényegesen többet kell kiadni tatarozásra és karbahozatalra, mintha bérlője a lakásban bennmaradna. Meg kell tehát állapítani, hogy a bérbehajthatatlanság, illetve a laküresedés és a tatarozási, karbantartási és fenntartási költségek között ha van is okozati összefüggés, az nem érvényesül a kiadások csökkenése arányában s éppen ezért a bérbehajthatatlanság és a laküresedés nem indokolják, hogy valaki tiszta jövedelmének megállapításánál hátrányosabb helyzetben legyen az, aki megkapta a bért, illetve aki lakásait bérbeadta, azzal szemben, akinek bérlője a bért meg nem fizette, vagy aki házát (lakásait) nem tudta bérbeadni. Ellenkező felfogás azt jelentené, hogy akinek egész háza bérbe van adva, de egész évi bérkövetelése behajthatatlanná vált, vagy akinek egész háza üres, annak nincs is tatarozási, karbantartási, illetve fenntartási költsége, vagy ha lenne is, de azokat nem igazolja, jövedelemadó alapjának meghatározásánál a szóbanlevő terhek címén levonást nem igényelhet. III. Ha tehát az adókivető hatóság a miniszteri körrendelet alapján százalékos becslést alkalmaz, nincs jogosítva arra, hogy a becslés alapjául ne az adókivetés alapjául vett teljes nyers bevételt, hanem a valóban befolyt bevételt vegye. Nem lenét itt szó arról, hogy ennél az eltérő alapnak tekintetbe vételénél azt tételezzük fel, hogy az adókivető hatóságot hallgatólag a helyi és a tényleges viszonyok ismerete vezette, amelyet az adózó csak bizonyítékkal ronthat le. A kibocsátott rendeletek szerint ugyanis a nyersbevétel a kijelölt alap, a jogilag és gazdaságilag jelentőséggel bíró egyéb tényeket és körülményeket csak a becslésnél alkalmazható százalék nagyságánál lehet az adókivető hatóságnak tekintetbe vennie. (281. számú jogegységi megállapodás. — 1936.) A 60.200/1932. P. M. számú rendelet 2. §-ának az a rendelkezése, amely szerint a házadó alapja nem a főbérlő, hanem az egyes tényleges bérlők (lakók) által fizetett béröszeg, nem szolgálhat alapul arra, hogy a ház tényleges birtokosának jövedelemadója az után a jövedelem után is kivethető legyen, amely nem a házbirtokost, hanem házának a főbérlőjét illeti meg. A bizottsági előadó azt kifogásolja, hogy a házbirtokból származó jövedelem megállapításánál az adófelszólamlási bizottság a főbérlő által az adózó félnek fizetett bérösszeget és nem az albérlők által a főbérlőnek fizetett bérösszeget vette