Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

58 J. V. H. ö. 13. §. (1) bek. — Adóssági kamatok és egyéb magánjogi terhek levonása. nek fizetett tiszteletdíjat sem lehet tehát teljes egészében az adózó személyi és olyan terhének tekinteni, amely a J. V. H. Ö. 15. §-ának 6. pontja alá tartoznék. De ha ezek a költségek teljes összegükben adóalapul vétetnének is, az alábbiak szerint a jövedelemadó összegét nem befolyásolnák. . 3. A panaszos kincstári előadó kifogásolja továhbá, hogy az adózó által a fia és leánya részére fizetett apanázsokat az adófelszólamlási bizottság levonta a jövedelemadó alapjából. Az adózó az 1929. évi január hó 28-án kelt, aláírását igazoló közjegyzői záradékkal ellátott és az egyidejűleg 2384/1940. P. sz., a. tárgyalt 1934. évi adóügyében előterjesztett védiratához csatolt nyilatkozatból kitünőleg ebben a nyilatkozatában megerősítette azt a leánya házassága alkalmával vállalt kötelezettségét, hogy leányának, V. L.-nénak az ő és családja szükségleteire háztartása stb. kiadásaihoz való hozzájárulás címén apanázst ad, amelynek évi összege 1929. évi január hó 1-étől kezdve 15.000 P-t tesz ki. Az 1^35. évi december hó 31-én kelt és az előbb említettel azonos módon kiállított, ugyancsak hiteles fénymásolatban, rendelkezésre álló nyilatkozat szerint pedig az adózó megerősítette azt a kötelezettségét, hogy a fiának, A. I.-nek 1931. évi január hó 1-étől kezdődőleg ugyanazon célból évi 36.000 P apanázst fizet, illetve szolgáltat ki készpénzben és természetben. Kétségtelen, hogy az adózó a szóbanforgó apanázsok fizetésének kötelezettségét annak idején önként vállalta, azoknak vállalásával azonban reá nézve az apanázsok fizetése őt magánjogilag terhelő, per útján is kikényszeríthető kötelezettséggé vált. Ezeket a kötelmeket az adózó — mint azt a leánya részére biztosított apanázs tekintetében a t.-i kir. járásbíróság P. 2614/1934. számú ítélete is megállapította — egyoldalúan sem meg nem szüntetheti, sem meg nem változtathatja. Az adózó tehát az apanázsokat jogi alappal bíró kötelezettsége folytán fizeti; az ekként fizetett apanázsokat önként adott juttatásnak minősíteni nem lehet., Ezek szerint a szóbanforgó apanázsok az adózónak olyan magánjogi címen alapuló terhét alkotják, amelyet a J. V. H. Ö. 13. §-ának (1) bekezdése alapján az adófelszólamlási bizottság jogosan és helyesen vont le a jövedelemforrások jövedelmének együttes összegéből. A bíróságot a konkrét ügyekben hozott ítéletek nem kötik. Teljesen közömbös tehát, hogy az előző évi ügyekben a bíróság az ítéleteit esetleg ugyanezekre a bizonyítékokra és ténykörülményekre alapította. Az pedig, hogy A. I.-nek az apanázson kívül más jöve-