Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

J. V. H. ö. 13. §. (1) bek. — Adóssági kamatok 59> és egyéb magánjogi terhek levonása. delme nincs, állandóan atyjának birtokán tartózkodik és annak l.-i kastélyában lakik, egymagában még nem szolgál kellőalapul annak megállapítására, hogy A. I. az adózó háztartásában él. Az 1. alatt megjelölt szakértői dijakat és kamatait a másodfokon 12.69(3 P tiszta jövedelemhez hozzáadva, a jövedelemadó alapja 28.826 P-ben mutatkozik. Az ezután járó adótétel azonban kisebb lévén, mint a tiszta vagyonérték 2%o-e, a rendes adótétel az 5300/1991., M. lE. sz. rendelet 4. §-ában foglalt rendelkezések folytán nem alkalmazható. A vagyonadó tekintetében: 1. az állatállomány értékét az adófelszólamlási bizottság a határozatból kitünőleg ugyanúgy, mint más adózónál darabonkint 180 P-ben állapította meg. Ezzel szemben a panaszos semmiféle olyan körülményt nem bizonyított, ami a helyi viszonyokkal és az adózó gazdasági viszonyaival, az állattenyésztése fejlettségével közvetlenül ismerős adófelszólamlási bizottság becslésétől való eltérést megokolttá tenné. Az adózó az állatállományának a leltárát — éppen a panaszos által hivatkozott kimutatásokból kitünőleg — a nyersbevétel megállapítása céljából a jövedelemadónál irányadó módon akként értékelte, hogy az év elején megvolt állatállományt az 1933. december JÍ1A leltári egységárral becsülte. Ennek a kimutatásnak az adatai tehát az 1934. év végén volt érték bizonyítására nem alkalmasak. 2. Az apanázsok tőkeértékét az adófelszólamlási bizottság a fentiek szerint és a J. V. H. ö. 34. §-a alapján jogosan vonta le az adóköteles vagyontárgyak összes értékéből. 3., Nem volt következetes az adófelszólamlási bizottság akkor, amikor dr. Sz. Z. 3672 P-t kitevő követelését teljes egészében levonta a vagyonadó alapjából, jóllehet a jövedelemadónál az ügyvédi költségeknek azt a részét, amelybe a nevezett ügyvéd részére fizetett összegek is tartoznak, csak fele arányban vette figyelembe. Ennek az összegnek felét, 1836 P-t a vagyonadó alapjához hozzá kellett számítani. Ugyancsak hozzá kellett számítani dr. P. L. 1460 P-nyi követelését is, mert a szakértői költségek a zárlat alá vett hitbizomány átvételével kapcsolatosak, mihez képest az ezekből származó tartozás sem vehető figyelembe a zárlat alá nem vett vagyontárgyak tiszta értékének megállapításánál. Ezek szerint az adóköteles tiszta vagyon értékét (1836 -f1460+4,969.8^3=) 4,973.119 P-ben kellett megállapítani. Ez után az adóalap után azonban változatlanul olyan öszszegű vagyonadó jár, mint amilyen összegben azt az adófelszólamlási bizottság megállapította.