Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

J. V. H. Ö. 13. §. (1) bek. — Adóssági kamatok 57 és egyéb magánjogi terhek levonása. letőleg tényleges birtokosnak az egyébként őt illető szabad rendelkezési joga akár a külön szervezett képviselet, akár a hatóság vagy a bíróság által elrendelt vagyonkezelés folytán korlátozva van, — a vagyonnak külön kezeltsége folytán a külön adóalanyiság és külön adókötelezettség fennáll. A szóbanforgó esetben egyébként a zárlat alá vett hitbizományi vagyont külön alanyként adóztatták meg. A külön adóalanyiságból folyik, hogy a zárlat alá vett hitbizományi vagyonnak a terheit az adózónál figyelembe venni, viszont a szabad rendelkezés alatt álló vagyon és jövedelem terheit az adózónál figyelmen kívül hagyni nem lehet. A kincstári előadó maga sem veszi tagadásba, hogy dr. K. B.-nak az adóévet megelőző évben kifizetett 473.19 P ügyvédi költség, nem a zárlat alatt álló hitbizománnyal kapcsolatos. A J. V. H. Ö. 14. §-a szerint pedig a 11. §-ban meghatározott kiadásokat abban az összegben kell levonni, amelyben az adóévet megelőző évben tényleg fizettettek.! Egymagában az a körülmény tehát, hogy a szóbanforgó ügyvédi költség nem közvetlenül az adóévet megelőző évből származik, a tényleg az adóévben kifizetett összeg, mint a nyers bevételt terhelő üzemi (üzleti) kiadás figyelembe vételének megtagadására kellő alapul nem szolgálhat. Az adóbevallás szerinti peres és perenkívüli ügyekkel kapcsolatos készkiadásokból és ügyvédi költségekből különben 2966.25 P-t már az elsőfokú adóhatóság is igazoltnak fogadott el. Kétségtelen, hogy az adózó által az 1934. évi adóügyében beadott fellebbezéséhez csatolt költségjegyzékekből nem állapítható meg, hogy az első fokon figyelembe nem vett 12i.862.57 P ügyvédi stb. költségekből tételenkint mennyi terheli az egyes hitbizományok jövedelmét. Az adózó viszonyaival és a két hitbizománynak egymáshoz való arányával ismerős adófelszólamlási bizottság azonban nyilvánvalóan azért osztotta meg a költségeket a két hitbizomány között fele-fele arányban, mert figyelembe vette, hogy a több mint 20 ezer holdat kitevő földbirtoknál és egyéb tárgyakból álló vagyonnál szükségszerűen felmerülő peres és perenkívüli ügyek vitelének valószínű költségei többet tesznek ki az első fokon figyelembe vett kb, 3000 P-nél. Azt pedig, hogy az ekként levont összegeket a zárlat alatt álló ingatlanokból származó jövedelem megállapítása során is figyelembe vették volna, maga a panaszos sem állítja; A már említett és az adózónak 3p84/1940. P. sz. a. egyidejűleg tárgyalt adóügyére vonatkozó iratok között rendelkezésre álló jegyzékek pedig nem azt mutatják, hogy a költségek kizárólag az adózó személyi és nem a gazdaság vitelével kapcsolatos ügyekben merültek volna fel. A dr. Sz. Z. ügyvéd-