Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

18 J. V. H. Ö. 5. §. (1) bek. Wla. p. — Közszolgálatban állók adómentessége. társulat tisztviselője (igazgatómérnöke) közszolgálati alkalmazott, mert a társulat az 1885:XXIII. tc. alapján működik, állami felügyelet alatt áll (117. §.)), a tisztviselői állásokat a törvény rendszeresíti (96., 97. §.), a tisztviselők fegyelmi ügyeit a törvény szabályozza (98. §.), a társulat költségvetéséhez a földmívelésügyi miniszter jóváhagyása szükséges (93. §.), úgyszintén a költségvetés keretébe tartozó tisztviselői illetményekhez is. Mindezek alapján a szolgálati illetményeire nézve a jövedelemadómentesség megállapítását kéri. A bíróság a panaszt alaptalannak találta. Közszolgálatban állónak azt az alkalmazottat kell tekinteni, aki az állam, a törvényhatóság, a község, vagy város szolgálatában áll. A vizitársulatok nem állami szervek, vagy üzemek, bár valóság az, hogy a vizjogról szóló (1885:XXIII.) törvény szabályozza a vizitársulatok szervezését, ügyvitelét, tisztviselői személyzetének állományát és részben jogviszonyát s a vizitársulatokat a kormány felügyelete alá helyezi. A törvény szerint a társulatok állami támogatásban is részesíthetők és a járulékaik közadók módjára hajtandók be. Mindez azonban nem elegendő arra, hogy a vizitársulatokat állami szervekké lehessen minősíteni. Az állami szervet az állam tartja fenn és azzal kizárólagos joggal rendelkezik. Már pedig a vizitársulatokkal szemben nincs az államnak ilyen joghatósága. Ehhez képest a vizitársulatok alkalmazottai adóügyi szempontból nem minősíthetők közszolgálati alkalmazottakká. A J. V. H. Ö. 5. §-ának (1) bekezdés 10. pontjához fűzött utasítás (2) bekezdése a közszolgálatban álló alkalmazottak illetményeire biztosított adómentességet ugyan kiterjesztette olyan alkalmazottak illetményeire is, akik szorosan véve közszolgálati alkalmazottaknak nem minősíthetők. Miután azonban a vizitársulatok alkalmazottaira ez a kiterjesztés nem történt meg, ennélfogva panaszos ezen a címen sem támaszthat igényt az adómentességre. (1718. számú elvi jelentőségű határozat. — 1931.) A kereskedelmi és iparkamarák tisztviselői jövedelemadó szempontjából nem tekinthetők köztisztviselőknek. Nem lehetett a panasznak helyet adni, mert abból, hogy a kereskedelmi és iparkamarák tisztviselői némely vonatkozásban és a panaszban felhívott törvényszakaszokban is megjelölt esetekben közhivatali teendőket teljesítenek, nem következik, hogy állásuknál fogva köztisztviselőknek tekintessenek s illetményeiket adózás szempontjából közszolgálati illetménynek tekinteni és adómentesnek minősíteni azért sem