Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

178 im.XXXIX. tc. 57. §. — Közigazgatási bírósági panasz. M. sz. H. ö. 103. és 104 §-aival. A közadók kezeléséről szóló H. Ö. 103. §-ának első bekezdésének c) pontja ugyanis az átalányban megállapított általános forgalmi adó és testületi átalány mérve, jogossága és helyessége ellen beadott felebbezéseket végső fokon a pénzügyminiszternek, mint jogorvoslati hatóságnak hatáskörébe utalja és a 104. §. első bekezdésének g) pontja pedig a közigazgatási bírósághoz intézendő panasznak csak a bevételek tételes feljegyzése alapján fizetendő általános forgalmi adó és a malmok által fizetendő adóátalány mérve stb. tekintetében ad helyet. Az 1925-ös H. Ö.-ben ezen intézkedések hiányoztak, az 1927-es azonban a vitatott esetben a bírói oltalmat kizárja. Vizsgálat tárgyává teszi a bíróság, hogy a H. ö.-be felvett ezen új intézkedés törvényes felhatalmazáson nyugszik-e és ilyen törvényes felhatalmazást nem talál. Ujabban az 19217:V. tc. az adók és illetékek mérséklésével és a pengő-értékben való számítással kapcsolatosan adott a pénzügyminiszternek az általános forgalmi adó rendeleti szabályozására vonatkozólag messzemenő felhatalmazást. Ez az általános felhatalmazás két csoportra oszlik. A 31. §. a pengő-értékre való áttéréssel kapcsolatosan szükséges módosításokra, továbbá az új pénzértékre való áttérés alkalmából szükséges szabályokra vonatkozik, amely a szövegezésből is kitűnöleg a bírói hatáskört magában nem foglalja. A másik csoportba az általános forgalmi adóra vonatkozó újonnan kibocsátandó hivatalos összeállítás tartozik, amelyre az indokolás szerint tágkörű, tartalmában élesen nem körvonalazott, csupán irányaiban jelezhető felhatalmazásra volt szükség és amelyet e törvény 38., illetve 39. §-a meg is adott. A 39. §. a jelen és az eddigi törvényekben foglalt felhatalmazások körén belül is megadja a jogot, hogy megtehessen a jelenlegi jogszabályokon akár alaki, akár anyagi jogi vonatkozásban minden olyan módosítást, tehát változtatást, hozzáfűzést, vagy elhagyást, amely a szabályoknak a változott viszonyokhoz való hozzáalkalmazása, továbbá a szabályok összhangja, különösen az eljárás és a büntető szabályok egységesítése, zavart keltő hiányok pótlása, kialakult joggyakorlatnak kifejezett írott jogszabállyá emelése, elavult, vagy az összeállításba be nem illő szövegezésnek újjal helyettesítése, az eljárás egységesítése, vagy egyszerűsítése érdekében szükséges. Ez a kibocsátandónak jelzett Hivatalos Összeállítás, amelynek nehézségeire a törvény indokolása rámutat és amelyre kibocsátás előtt az érdekelteknek is hozzászólását kilátásba helyezi, mai napig sem jelent meg. Az 1927:V. tc. a 600/1925. H. ö.-re vonatkozó intézkedéseket külön is foglal magában és ezekre a változtatásokra a