Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

172 Í921:XXXIX. tc. 53. §. — Az adókivetés kivételes módja. Az 1921:XXX1X. tc. 31. §-a értelmében az általános forgalmiadó alapja a kereseti tevékenység körében történt áruszállítás vagy munkateljesítmény ellenértéke fejében teljesített fizetések összege, tehát a bevétel. A tevékenység keresetszerűsége (iparszerüség, üzletszerűség) azt jelenti, hogy a tevékenység folytatójának akarata az ügyletek előre meg sem határozott egész sorozatára irányul. Az ilyen tevékenység folytatása, általában az üzlet vitele* a készpénz- és hitelügyletek összefüggő egymásutáni láncolatából áll elő és így az általános forgalmiadó alá eső bevételben a készpénz- és hitelügyletek bevételezett eredménye is benne van. Az által4nos forgalmiadóra vonatkozó szabályok a künnlevőséget — az előbbiektől eltérően elkülönülten — kivételesen és csak akkor veszik tekintetbe, ha a foglalkozás megszűnik (1921:XXX1X. tc. 45. §. (3) bek.), illetve, ha az általános forgalmiadót az egyes rendeletek szerint forgalmi adóváltság rendszere váltja fel, vagy az adókulcs változása következik be. Az átalányozás (eredetileg csak egyességi, utóbb kivetésszerű is) az általános forgalmiadó rendszerének keretén belül, csak az adókivetésnek kivételes módja (1921:XXXIX- tc. 5$. §.) annyiban, amennyiben az adó átalányösszegben állapíttatik meg, de az átalányozásnál az előbbi szabálytól eltérő olyan különleges szabály, hogy a künnlévőségből eredő bevételt eltérő adózás alá kell vonni, nincs. Az Utasítás (130.000/1921. P. M. sz. rendelet) 78. §-a rá is mutat arra, hogy az átalányozás esetében a forgalmiadó alapjául szolgáló nyers bevételt, a valóságot megközelítő módon pontosan kell megállapítani, de már az Utasítás 77. §-ának (1) bekezdéséből kivehetőleg is az adókivetési időszakban befolyt fizetések- (bevételek)-ből áll elő az adóalap. Ali ez annál is inkább, mert az adóátalányt úgy kell megállapítani, hogy az adózónak az átalányozási időszakban elérhető bevételét megközelítse és így nem lehet külön számításba venni azt, hogy az átalányozási időszakot megelőző időben hitelbe történt eladások után esedékes bevételei az átalányozási idő tartama alatt folynak be, vagy hogy az átalányozási időszak alatt ad el hitelbe árut úgy, hogy az ellenérték csak az átalányozási időszak lejárta után folyik be. A 29 500/1925. számú rendelet nem tartalmaz olyan intézkedést, amelynek alapján valamely adózót az átalányozási időszak tartama alatt ugyanazon üzletéből vagy vállalatából elért bevételeinek egy része után az átalányon felül külön adófizetésre lehetne kötelezni. (298. számú jogegységi megállapodás. — 1938.)