Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

1921.XXXIX. tc. 39. §. - Kivitel. 169 A hirdetések közzététele munkateljesítménynek tekintendő és így az ebből eredő bevétel általános forgalmi adó alá esik még akkor is, ha a lapot, melyben a hirdetés megjelent, külföldié szállítják. (16í2. számú elvi jelentőségű határozat. — 1929.) Indokolás az 1921.XXXIX. tc. 30. §. (3) bekezdésénél. Áruknak külföldre szállítása esetében az ellenérték általános forgalmi adó alóli mentességét nem lehet megtagadni azért, mert a szállító a kiszállítás tényét és az áru azonosságát nem a vámbejelentési ívvel, hanem a vámhivatali kezelést is igazoló eredeti szállítási okmányokkal (fuvarlevél, kísérőjegyzék, számla stb.) bizonyítja. Az 1921:XXXIX. tc. III. fejezet 39. §-ának (1) bekezdésében foglalt jogszabály szerint az áruknak igazoltan külföldre szállítása esetében kapott ellenszolgáltatás nem esik általános forgalmi adó alá. Azokat a szabályokat, amelyek megtartásával a külföldre való szállítás tényét igazolni kell, — a felhívott törvényhely (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján — a m. kir. pénzügyminiszter az 1921. évi 130.000. P M. sz., végrehajtási utasítás 100. §-ában alkotta meg. Vizsgálva az ebben a rendeletszakaszban foglalt szabályokat, kétségtelenül megállapítható, hogy az adómentesség igénybevételének lehetőségét biztosító alaki szabályok megalkotásánál — annak a célnak az elérése érdekében, hogy az adómentességet egyrészt csak olyan árura vonatkozólag lehessen igénybe venni, amelyet külföldre tényleg kiszállítottak, másrészt, hogy az adómentességet csak vehesse igénybe, aki azt tulajdonosi minőségben szállította ki vámkülföldre — a m kir. pénzügyminiszter figyelemmel volt arra a körülményre, hogy az eredeti árukiszállítási okmányok (fuvarlevelek, kísérő-jegyek, számlák, stb.) az áruval együtt vámkülföldre kerülnek s így a kiszállító kezében eredeti okmányszerür bizonvítékok nem maradnak. Ezekre való tekintettel kellett olyan eljárási szabályokat alkotni, amelyek eredményeként az árukiszállító, az általa külföldre történt árueladást és az áru kiszállításának tényét, a külföldre került okmányok hiányában is, az azokat helyettesítő — az 1921. évi 130.000. F. M. sz. rendelet 100. §nak (2—4) bekezdéseiben szabályozott módon kiállított — vámbejelentési ívvel igazolni tudja. Az, aki az itt meghatározott módon történő bizonyítási kötelezettségének nem tesz teljes mértékben eleget, a törvényben biztosított adómentességre jogos igényt — nyilvánvalóan nem támaszthat.