Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

168 Í921:XXXIX. tc. 39. §. - Kivitel. W A. féle ügyletek közül a II., III., IV., V., VI. alattiak, a T. és fia 1925. február 5-iki, a S. A. féle február '20-iki ügyleteknek (ellenérték tartozik-rovat szerint 551,526.231 papír K.) kikötése külföldön történt, belföldi megtekintés és átvétel nélkül eladó panaszos által külföldre szállíttatott, úgy, hogy ezek mentessége fennáll. De megállapítható az is, hogy adózónak az elszámolásoknál kellemetlenségei voltak, mert a külföldi vevő a külföldi átvételkor minőségi kifogásokat tett és e címen a vételárból levonásokat eszközölt. Ez vezette adózót arra, hogy 1926. február után kikötötte, hogy a külföldi az árut minőségileg a vétel perfektuálása előtt tekintse meg és ez a körülmény adja a magyarázatát az első általánosságban tartott vallomásának. A többi tételnél nincs adat a külföldi kötésre, illetve maga a panaszos is elismeri, hogy a külföldi vevőkkel belföldön állapodott meg. A panaszos e tételekre is mentességet kér. IV- A bíróság álláspontja szerint az id. tc. 39. §-ában írt mentesség, az utasítás 100 §-ára is tekintettel, ha az igazolásra előírt alaki kellékeknek megfelelt (vámbejelentési ív) megilleti az eladót akkor is, ha a külföldi vevővel, akinek belföldön telepe, raktára, vagy képviselője nincs és ha a külföldi belföldön nem folytat keresetszerü tevékenységet — csak az ügyletkötésre jön ide — belföldön állapodik meg az akkori is,ha a minőségi megtekintés meg is történik, ha csak a külföldi az árut belföldön tényleg át nem veszi és a szállítást maga nem intézi (esetleg belföldön, a külföldi vevő a különböző helyeken vásárolt árut egyesíti és kezeli, osztályozza stb.). Mert ez esetben a külföldi az, aki az átvett árut külföldre szállítja, ha a vámbejelentési lapot a belföldi eladó nevére is állíttatja ki. Ha azonban az átvétel belföldön meg nem történik és a belföldi eladó vételi ügyletből fakadó teljesítési kötelezettsége a külföldre szállításban és külföldi átadásban van (itt ismét nem döntő önmagában az, hogy a szállítási költségek kit terhelnek), akkor a mentesség meg nem adására indok nincs, mert ezt jogszabály nem tiltja, viszont az alapul fekvő nagy közgazdasági érdek megköveteli. V. A fenti szabályra tekintettel a többi tételnél a tényállás még kellőleg tisztázva nincs és ezért érdemben e tételekre tekintettel ítélet még nem hozható. A továbbiakban tisztázni kell azt is, hogy a vámbejelentési lapok e szállításokra vonatkoznak-e, mert eltérések vannak időben és összegben, aminek magyarázatául szolgál azonban az, hogy a bejelentési lapoknál időpontonként a feladás és kezelés szolgál és az összegnél a szállítási költségek főösszegben vannak, vagy külön számíttatnak. (1747. számú elvi jelentőségű határozat. — 1932.)