Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

166 1921.XXXIX. tc. 38. §. Behozatal. A jelen esetben ez a kellék hiányzik. A bérlet 20 évre köttetett az összes ingatlanokra. A panaszos berendezett szállodákat is ad ugyan bérbe, de szállodaiparosnak nem tekinthető. Az adó alá vonás tehát jogellenesen történt. (1764. számú elvi jelentőségű határozat. — 1932.) 38. I Behozatal. A vámhivatalnak abban az esetben is joga van a vámkülföldről postán érkezett áru után fizetendő vámforgalmi adóváltság alapját az áru közönséges forgalmi értékében megállapítani, ha az áru feladójának a számlájával az ár igazolva van. A címzett a megállapítás ellen, az áru átvétele után már nem kérhet szakértői becslési eljárást. A panaszos kifogásolja, hogy a részére 1934. évi július hónapban vámkülföldről — poistán — érkezett ólombetűk áruszámlával igazolt 106 pengő 40 fillér értékét a b.-i m. kir. fővámhivatali kirendeltség nem fogadta el, hanem a vámforgalmi adó váltság alapját 240 P közönséges forgalmi érték figyelembe vétele mellett 270 pengőben állapította meg és az ez ellen irányuló fellebbezését, illetve az abban foglalt vámforgalmi adó visszatérítése iránti kérelmét a sz.-i m. kir. pénzügyigazgatóság elutasította. A bíróság a panaszt alaptalannak találta. Az 1925. évi 4700. P. M. számú rendelet 15. §-ának helyébe, törvényes felhatalmazás alapján kiadott 1934. évi 413.200. P. M. sz- rendelet 2. §-a — a posta- és utasforgalomban — a vámforgalmi adó és adóváltság beszedésére nézve — a dolog természetéből folyólag — az általános szabályoktól eltérő rendelkezéseket tartalmaz. Ebből következőleg a vámkülföldről a postaforgalomban beérkezett áruk után fizetendő vámforgalmi adóváltság megállapítására nézve az előbb említett rendeletszakaszban foglalt szabályok az irányadók. Minthogy pedig az 1934. évi 43.200. P. M. számú rendelet 2, §-ának (1) bekezdése a vámforgalmi adóalap megállapításánál — az áruszámla csatolása esetében is — csak akkor alkalmazható, ha a számlaérték (vételár) nem aggályos és minthogy ennek megállapításában — az 1925. évi 4700 P. M. számú rendelet 12. §-ában foglaltakból kitünőleg — az adóalap megállapítását és az adó beszedését végző vámhivatal nincs feltételekhez kötve, miért is abban az esetben, ha a vámhivatal a számlaértéket aggályosnak minősíti, a már""említett 19(34. évi 43.200, P. M. számú rendelet 2 §-nak (2) bekezdésében foglaltak szerint jogosult, sőt kötelessége a behozott áru közönséges forgalmi értékét kutatni és az adóalapot ennek alapján megállapítani.