Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])
164 1921.XXXIX. tc. 37. §. — Mentességek. 37. §. lk. pont. Ha a szóbeli szerződéssel történt ingó átruházást az illeték IdU szabása végett kellő időben bejelentették, sem felemelt forgalmi adót, sem adópótlékot — bár az illeték kiszabása mellőztetett — forgalmi adó kivetés szempontjából való késedelmes bejelentés miatt, kivetni nem szabad. (1585. számú elvi jelentőségű határozat. — 1929.) Indokolás az 1921.XXXIX. tc. 63. §-ánál. 37. §. 15. pont. Berendezett helyiség bérbeadásából származó bevétel csak abban az esetben tárgya az általános forgalmi adónak, ha a bérbeadás foglalkozásszerű (iparszerű) kereseti tevékenység. Az 1921:XXXIX- tc. 37. §-ának 15. pontja értelmében az ingatlanok bérbe és haszonbérbe adásából származó bevétel, ide nem értve a berendezett helyiségek üzletszerű bérbeadását, nem esik általános forgalmi adó alá. A jelen esetben a panaszos mozitulajdonos a berendezett mozihelyiségét a nyári idényben, amikor a mozi szünetel, három hónapra színháznak bérbeadta és az eljárt pénzügyi hatóságok forgalmi adó alá az így elért bevételt vonták. A bíróság az ez ellen irányuló panaszt alaposnak találta. A forgalmi adó kötelezettség megállapításánál, amint a 1J3O.00O— 1921. P. M. számú Utasítás idevonatkozó 32. §-a kiemeli, a lényeg az, hogy a berendezett helyiségek bérbeadása foglalkozásszerű legyen. Az Utasításban felsorolt példák (szálloda, penzió, szanatórium) arra mutatnak, hogy a bérbeadás folytatásának kell lennie az adózó foglalkozásának. Iparszerü tevékenységként kell a bérbeadást folytatni. Az adókötelezettséget tehát az, hogy a berendezett helyiséget bevétel elérése végett adja bérbe, még nem állapítja meg, hanem ezt a bevétel elérését kereseti tevékenységként foglalkozásszerűen, iparszerűleg kell folytatni- Az adatok szerint a panaszos foglalkozása nem a berendezett helyiség bérbeadása és ez a bérbeadás alkalomszerűleg, nem iparszerűleg történt. A panaszos akarata és tevékenysége nem arra irányult, hogy a berendezett helyiségét sorozatos bérbeadások útján értékesítse. Az elrendelt bizonyításkiegészítés eredményeként a pénzügyigazgatóság újabb felterjesztő jelentésében foglalt javaslat elfogadásával tényként állapítja meg a bíróság azt, hogy a panaszos az 1933. évi esetet nem tekintve, a helyiséget bérbe nem adta, csak egyes jótékonycélú előadásokra, ellenszolgáltatás nélkül engedte át és így olyan ténykörülmények, amelyekből az üzletszerűség megállapítható volna, bizonyítást nem nyertek. (1961. számú elvi jelentőségű határozat. — 1937.)
