Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

148 1921:XXXIX. tc. 3Í. §. — Az általános forgalmi adó alapja. eladási ár szolgál, melyből az 50% bizományi díjat, mint üzleti kiadást levonni nem lehet. A panaszosnak a kétszeres adóztatásra alapított kifogása nem állhat meg. A hivatkozott t.-cikk 31- §-ának (5) bekezdése szerint ugyanis a bizományi ügyleteknél mindig adóköteles szállításnak kell tekinteni úgy a megbízó és megbízott bizományos, valamint a megbízott és a harmadik személyek között kötött jogügyletet. Így tehát a bizományi ügyletnél két adótárgy mellett két adóalany jelentkezik, akik az általános forgalmi adót különkülön, egymástól függetlenül tartoznak leróni, mindazonáltal az idézett törvényhely szerinti azzal a különbséggel, hogy a bizományos, aki bizonyítottan foglalkozik ilyen ügyletekkel, csak jutaléka után tartozik adózni. Minthogy pedig ismételt adóztatás csak az esetben történik, ha egy és ugyanazon adótárgy, egy és ugyanazon személynél ismételten kerül adóztatás alá, a panaszosnál kétszeres adóztatásról szó nem lehet. Ha pedig a bizományos nem a jutaléka, hanem a teljes eladási ár után adózott, őt illette meg a jog, hogy az adóalap helyesbítését és az adótöbblet visszatérítését a törvény 55. §-ában meghatározott elévülési időn belül kérhesse, míg ez a túladózás a panaszosnál, mint a bizományostól különálló adóalanynál mutatkozó adóhiány fedezésére jogcímül nem szolgálhat. (1641. számú elvi jelentőségű határozat. — 1929.) A bizományos által a megbízóra áthárítható szavatosság fejében szedett — kártalanítási célokat szolgáló — kockázati díj, általános forgalmi adó alá esik. Az 192|3:X. tc. 1. és 2. §-a megállapítja az ott felsorolt állatoknál az eladó szavatosságát a vevővel szemben. Ez a szavatosság elsősorban és a vevőkkel szemben közvetlenül a panaszost terheli, mint bizományost, akinek azonban visszkereseti joga lenne az őt megbízó eladókkal szemben. A panaszos azonban ezen visszkereseti jogáról az őt megbízókkal szemben lemondván, ennek fejében kapja panaszos — az egyébként az őt megbízókat illető — vételárból a kikötött 1%-ot. Hogy ez az 1% kockázati díj a panaszos bevétele, amellyel senkinek elszámolni nem tartozik, az kitűnik, a vizsgálati iratokból, de magából a panaszból is, mely szerint a panaszos az 1%-os kockázati díjat az egyébként általa a megbízóra áthárítható szavatosság fejében szedi, és szavatosság fennforgása esetén az őt megbízó eladókra át nem hárítja, hanem az végleg az ő terhén marad, és a panaszos épen azt akarja bizonyítani, hogy ebből az 1% kockázati díjból neki tiszta haszon-