Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

1921.XXXIX. tc. 31. §. — Az általános forgalmi adó 147 alapja. tett ellenértékek a tőkeszámlákra való átkönyveléssel könyvelésszerüen kiegyenlítést nyertek, az általános forgalmi adó alapját képező jóváírás nem következett be, az általános forgalmi adót csak a G. D.-nére átruházott árunak jóváírással kiegyenlített 12,592.600 korona ellenértéke után lehet követelni, a dr. A.E.mé és B. L.-néra átruházott áruk ellenértéke után pedig az adót idő előtt követeli a pénzügyigazgatóság, miért is a rendelkező rész értelmében kellett határozni. (1827. számú elvi jelentőségű határozat. — 1934.) 31. §. (5) bekezdés. Ha a megbízó a bizományossal olyan szerződést köt, hogy a bizományba adott áruk limitált eladási áránál elért többletből fele-fele rész illeti a megbízót és a bizományost, úgy a megbízó az egész elért — és nem csak az őt felerészben illető — többlet után tartozik az általános forgalmi adót megfizetni. A vizsgálati iratokból és a panasziratban előadottakból megállapított tényállás szerint a panaszos cég áruinak egy részét a M. Testvérek b.-i cég, mint bizományos útján árusítja el. Megállapodásuk szerint, a megbízó cég a bizományba adott áruk eladási árát megszabja és az eladási árnál elért többletből a bizományos bizományi díj címén 50%-ot kap, míg 50% a panaszost illeti meg. A panaszos cég az általános forgalmi adót nem a teljes, hanem az 50% bizományi díjjal csökkentett vételár után rótta le, ezért a pénzügyigazgatóság a céget az 19154. évi április hó 24-től 1926. évi március hó 31-ig terjedő idő alatt ekkép mutatkozó 180.097,325 korona különbözet után járó 3, illetve 2% általános forgalmi adó befizetésére kötelezte. Az adózó ezt azért támadja, mert a M. Testvérek cég mint bizományos az általános forgalmi adót nem az őt megillető bizományi díj, hanem a teljes eladási ár után rótta le és így, miután ő is lerótta az 50% bizományi díjjal csökkentett eladási ár után az általános forgalmi adót, kétszeres adóztatás történt és a kincstár mintegy £56,000.000 koronával több forgalmi adót kapott, mint amennyi megillette volna. A panasz alaptalan. A kereskedelmi rörvény ,378. §-a szerint, ha a bizományos kedvezőbb feltételek mellett köti meg az üzletet, az abból származó előny a megbízót illeti meg. Ha tehát a bizományos a megbízó által megszabott eladási árnál többet ér el, a többlet is teljes egészében a megbízóé és így a panaszosnál az általános forgalmi adó alapjául az 1921:AXX1X. tc.( 31. és 33. §-ainak (1) bekezdése értelmében a bizományos által elért teljes 10*