Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

146 Í921.XXXIX. tc. 31. §. — Az általános forgalmi adó alapja. mérése mellett a közkereseti társaság tagjai által a háztartásaikban felhasznált üzleti áruk adókötelezettségét azzal az indokolással támadja a panasziratában, hogy a közkereseti társaság tagjait is megilleti a háztartásban felhasznált üzleti árukra vonatkozóan fennálló törvényes adómentesség, de ennek fenn nem forgása esetén sem lehet ezen áruk értéke után általános forgalmi adót követelni, mert azzal a cégtagok és dr. A. E. csupán megterheltettek, azonban ezen terhelések jóváírások útján kiegyenlítést nem nyertek. A panaszos cégnek az adóköteles által a saját vállalatából a háztartásában felhasznált áruk pénzértékének adómentességére vonatkozóan előterjesztett érvelése ugyan alaptalan, mert az 1925. évi XXIII. tc. 8. §-ának 2. bekezdése csupán az 1921. évi XXXIX. tc. 31. §-ának 2. bekezdésében foglalt azt a rendelkezést helyezte hatályon kívül, amely szerint az általános forgalmi adó alapjához volt számítandó az adóköteles által a saját vállalatából a háztartásban való fel- vagy elhasználása céljából elvett áruk pénzértéke, de nem helyezte hatályon kívül és érvényben van 31- §-ának többi rendelkezése úgy, hogy áruszállítás esetén a jóváírással teljesített fizetés is alapja az általános forgalmi adónak. Kérdés már most az, hogy áruszállítás történt-e vagy sem az esetben, ha az árut tagjainak a közkereseti társaság szállítja? E tekintetben a megtámadott határozatok jogszabályt sértettek, amikor a közkereseti társaságot jogi személynek vették. A közkereseti társaság nem jogi személy, de ha nem is jogi személy a bejegyzett közkereseti társaság, mégis kereskedelmi jogunk szerint a tagoktól elkülönített személyiségénél fogva, a tagok vagyonától különálló vagyonnal bír, a tagoknak a társasági vagyonra vonatkozólag csak követelési joga van az arányos rész erejéig és önálló a vagyonjog a társasági tagok magánhitelezőivel szemben is. Ezen körülmények mérlegelésével forgalmi adójogilag is, amint maga a közkereseti társaság is az elkönyvelésből kitetszőleg annak vette, az árukiszolgáltatást áruszállításnak kellett venni, mert forgalmi adójogilag nem vitás, hogy a panaszos cégtől, mint közkereseti társaságtól különálló természetes személyekre ruháztatott át a szóban forgó áru és pedig nem ingyenesen, hanem az ellenértéknek a számlájukra való terhelésszerű elkönyvelése útján. Minthogy azonban az iratok között elfekvő és 1928. évi május hó 11-én felvett jegyzőkönyv szerint dr. A. E. és özv. B. L.-né számlája tartozást mutat, tehát a háztartásaik számára átvett áruk ellenértéke jóváírással kiegyenlítettnek ezidőszerint nem tekinthető és csak G D.-né tőkeszámlája mutat követelést, tehát a neki kiadott áru jóváírással kiegyenlítettnek veendő és minthogy azzal, hogy az áruszámlán az emlí-