Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

1921:XXXIX. tc. 31. §. — Az általános forgalmi adó 141 alapja. kezeseknek helyes értelmezése szerint, csakis a már eladott árunak a kikötött átvételi helyről az átruházó állal más vállalkozó útján a vevőhöz történt fuvaroztatásával tényteg felmerült és a vevő terhére felszámított költségei, mint nem a saját tevékenységéből származott bevételei, hanem a vevők helyett teljesített kiadások térítményei számíthatók le az átruházó adóalapjából. Itt azonban kétségtelen, hogy a panaszos által adóalapjából leszámított államvasúti fuvardíjak a bánya telepén kitermelt és még el nem adott saját szenének a p.-i szénkikészítő telepéről a p.-i szénraktárába történt átszállíttatásával merültek fel, tehát nem az „ab raktár" átvételi kötelezettséggel eladott szénárunak a vevői részére1 és helyett teljesített fuvaroztatásából kifolyólag s így a panaszos félnek ezen kiadásai époly rezsiköltségeit képezték, mint a szén kibányászásával, kikészítésével, raktári kezelésével stb. felmerült többi kiadása, amely fuvaroztatási költségeit a panaszos az eladási árak meg-^ állapításánál a többi rezsiköltségével együtt szintén kalkulációba vette, miért is ezen fuvaroztatási költségek a létrejött eladásoknál, mint az eladási árakban már benne levő áruszállítási ellenértékek az 19££1:XXXIX. tc. 31. §-ának (1) be-, kezdése értelmében forgalmi adó tárgyát képezik. II. A panaszosnak a villanyáram szolgáltatásával kapcsolatosan létesített s a saját tulajdonát képező csatlakozási be-^ rendezésért kapott 10.000 aranykoronás bevétele ugyancsak jogosan vonatott forgalmi adó alá. Ugyanis a pótlólag beszerzett áramszolgáltatási szerződés 1. §-ának B) pontjából világosan kitűnik, hogy ezen berendezés létesítése és karbantartása kizárólag a szállításra lekötött villanyáram akadálytalan szolgáltatásának a biztosítása érdekében, vagyis a villanyáramáru szállítással szorosan összefüggően történt és ezen létesítmény előállítási költségeinek, tehát a létesítési ellenértéknek megtérítésére, a villanyáramáru megszerzője magát szerződésileg kötelezte. Minthogy az 1921:XXX1X. tc. 33. §-ának (1) bekezdése értelmében a forgalmi adóalap megállapításánál számításba kell venni mindazt az ellenértéket, amelyek szolgáltatására magát az áru megszerzője kötelezte és minthogy a szóbanforgó 10.000 arany-, korona térítmény ily ellenértéket képez és azt panaszos cég a szállított villanyáramáruért kapott adóköteles bevételeihez nem számította hozzá és nem adózta mee, ennélfogva annak pótlólagos megadóztatása jogos és indokolt. (1671. számú elvi jelentőségű határozat. — 1930.)