Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

1921.-XXXIX. tc 29. §. — Az általános forgalmi adó 115 alanyai. megfelelően helyesen történt, mert a panaszos is a kivizsgálás rendjén elismerte, hogy a térítés az anyagok redukált ellenértéke és ennek ellenkezőjét a kiegészítés folyamán sem bizonyította. Az anyag, élelmiszer, illetményszén, stb. helyes ellenértéke jogosan vonatott adó alá e bíróság állandó gyakorlata értelmében még akkor is, ha ezekért az alkalmazottak készpénzben ellenértéket nem is fizettek, mert ha az ellenérték munkateljesítés is volt, az ezért kapott áru a munkabért jelenti, tehát az alkalmazott munkabérével fizeti meg a vállalat áruszállítását, amely az önálló kereseti tevékenység körén belül történik és amelynél az 1921:XXXIX. tc. 31. §-ának 1. és 3. bekezdése szerint a forgalmi adó alapja az átruházott javak közönséges forgalmi értéke, vagy a munkateljesítménynek pénzösszegben kifejezett átlagértéke. (1789. számú elvi jelentőségű határozat. — 1932.) Étkező helyiséget fenn nem tartó vállalatnak az a bevétele, amelyet a saját maga által előállított, húsforgalmi adóval már terhelt árúinak árúmintavásáron büffé-szerű árúsításából szerez, nem esik általános forgalmi adó alá. A m. kir. pénzügyigazgatóság a panasszal megtámadott határozatával a panaszos cégnek a Nemzetközi Vásáron a büffé-szerű elárusításból elértnek vett bevételének megbecsült részét a 130.000/1921. P. M. számú rendelet 6., §-ára hivatkozással általános forgalmi adó alá vonta, mert főzött páros kolbászt tormával és kenyérrel és sonkászsemlyét árusított. A panaszos a kivetett általános forgalmi adó törlését kéri, mert előadása szerint büfféje nem volt, a Nemzetközi Vásáron a kiállításon vett részt, a fogyasztóknak közvetlen kicsinyben is árusította ugyan húsforgalmi adóval terhelt gyártmányait, akik aztán a kiállító csarnokát elhagyva vagy hazavitték vagy elfogyasztották a megvásárolt árut, de üzeme sem vendéglőnek, sem büffének nem minősíthető. A bíróság a panaszt alaposnak találta. A m. kir. pénzügyigazgatóság által felhívott Utasítás 6. §-a csak felsorolja azokat a keresetüző foglalkozást folytató üzemeket, amelyek általános forgalmi adót tartoznak fizetni és itt említi meg az étkezőt, vendéglőt, stb. A húsforgalmi adó behozatala óta, ide vonatkozólag az 1929. évi XXVIII. tc. 8. §-ának 2. bekezdése szabályozza az általános forgalmi adó kötelezettséget és ez a rendelkezés „a vendéglőkben, korcsmákban, kávéházakban és hasonló vállalatokban" kiszolgáltatott húsételekből eredő bevétel általános forgalmi adókötelezettségét állapítja meg, de ennek a törvényes rendelkezésnek alapján is a gyakorlat és a 134.274/1929. P. M. számú rendelet szerint is, a henteseknek a főtt vagy sült hentesárukból eredő bevételei és a piaci hur8*