Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

104 J. V. H. Ö. 57. §. (3) bek. — A hagyaték adóterhe. azonfelül ki kell vetni a jövedelemadót az adózónak az elhalálozás évében szerzett jövedelme után, s ezt az utólag kivetett adót az elhalt adózó számláján kell előírni.. Ez az utólagos adóztatás kivételt jelent az alól az általános szabály alól, hogy elhalt személy terhére joghatályosan adót kivetni nem lehet. Az egyadóalanyt alkotó család tagjainak a K. K. H. Ö. 90. §-ának (2) bekezdés 1. pontján alapuló egyetemleges fizetési kötelezettsége nyilvánvalóan kiterjed a családfőre elhalálozás után kivetett jövedelem- és vagyonadóra is, mert ezekre nézve megvan az alaki feltétel, t. i., hogy az adó a családfő számláján van előírva és azonfelül megvan az anyagi feltétel is, hogy az adót a családfő rendelkezése alatt állott jövedelem és vagyon után vetették ki. A J., V. H. ö. 57. §-ának (3) bekezdése kimondja ugyan, hogy az elhalálozás után kivetett jövedelem- és vagyonadó a hagyatékot terheli, ámde ez a jogszabály nem a családtagok egyetemleges fizetési kötelezettségének megszüntetését célozza, hanem kizárólag az adó behajthatóságát kívánja biztosítani olyan módon, hogy az elhalt adózó vagyonából keletkezett hagyaték felett törvényes zálogjogot biztosít az utólag kivetet személyi adókra nézve; ezenfelül az adó megfizetését biztosítani kívánja még azzal is, hogy a hagyatéknak az adó megfizetése előtt való átadását eltiltja. Ezt a kivételes jogszabályt tehát nem úgy kell értelmezni, hogy az adó csak a hagyatékot terheli, hanem helyesen úgy kell értelmezni, hogy az adó a hagyatékot is terheli, még pedig kivételes törvényes zálogjoggal. Ennek a jogszabálynak tehát nem a hagyatékra korlátozó, hanem a hagyatékra kiterjesztő joghatálya van. A személyi jellegű jövedelem- és vagyonadót a hagyaték dologi terhévé teszi és ilyen módon kiterjeszti a fizetési kötelezettséget azokra a személyekre is, akik nem adóztak együtt az örökhagyóval, de részt kapnak a hagyatékból. Ezeknek a fizetési kötelezettsége azonban már az örökrészük értékére korlátozódik. Legfeljebb annyit kötelesek megfizetni az adótartozásból, amenynyi értéke van az örökrészüknek. Minthogy a hagyaték rendszerint már az örökhagyó halálakor az örökösök tulajdonává válik, az örökhagyó halála után kivetett személyi adó pedig nem alkot a hagyatékkal kapcsolatos terhet, azért erre a személyi adóra nézve kizárólag a hagyatékra irányuló törvényes zálogjog biztosítása útján szerezhette meg a kincstár azt a jogot, hogy az adót beszedhesse a hagyatékból. Más elbírálás alá esik az 57. §. (5) bekezdése értelmében a fel nem osztott hagyatéki vagyon után a hagyaték terhére kivetett jövedelem- és vagyonadó. Ez kizárólag a hagyatékot terheli. Ezért az adóért nem az örökhagyó háztartásába tartozott családtagok, hanem a K. K. H. ö. 90. §-ának (2) bekez-