Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

100 J. V. //. Ö. 40. §. (í) bek. — A tőketartozások. vonásba, A törvény fent említett általános rendelkezéséből tehát kétségtelen, hogy a tiszta vagyonérték megállapítása során, az adóköteles vagyontárgyakat terhelőén fennálló minden tőketartozás levonásba hozható. Ez az álláspont felel meg a vagyonadótörvény tárgyalása alapjául szolgált törvényjavaslat 14. §-ához fűzött indokolásban foglalt kijelentésnek is. Ezen indokolás szerint ugyanis, az alaptörvénynek jelenleg is változatlanul érvényben levő az a rendelkezése, hogy az adóköteles vagyonrészek összértékéből az adóköteles személy fennálló tőketartozásai levonandók, „az adóalapnak, vagyis a tiszta vagyonértéknek a meghatározását, a vagyonadó természetének megfelelően akként állapítja meg, hogy az adóköteles vagyonrészek összértékéből az adóalany tőketartozásai levonandók". Ennek az álláspontnak az alapján, levonható tőketarto zások alatt, mindenkor, a magánjogi és közjogi természetű tartozásoknak az együttes összegét kell érteni, mert minden magánjogi és közjogi természetű fennálló tőketartozás csökkenti az összes vagyontárgyak értékét és az adósnál fennálló minden ilyen tőketartozás, mint követelés a hitelezőnél, tőkevagyon fogalma alá esik. A tiszta vagyonérték alatt tehát, a törvényhozó szándékának megfelelően, helyesen csak ezeknek a tőketartozásoknak a levonása után fennmaradó értéket lehet érteni. Nincsen tehát törvényes alapja az idézett 40. §. (1) bekezdéséhez fűzött utasítás (2) bek.-ében foglalt rendelkezésben zárójelben a 12. §-ra való azon utalásnak, hogy tőketartozásnak, s az államkincstárnak szempontjából tőkekövetelésnek, csak az adóévet megelőző év utolsó napjáig ki nem fizetett azokat a köztartozásokat kell tekinteni, melyekről az idézett H. ö. 12. §-a rendelkezik és így a vagyonadókivetés alapjául szolgáló tiszta vagyonérték megállapítása során, az adóköteles vagyontárgyak összértékéből, csak ezeknek a köztartozásoknak igazolt összege hozható levonásba. A fennálló tőketartozások levonásának a kérdését szabábályozó és a kérdés eldöntésénél irányadó előbb említett 40. §. (1) bekezdésében foglalt általános rendelkezés ugyanis, sem ilyen megszorító rendelkezés kiadására, sem pedig a közjogi természetű tartozásoknak, vagyis a köztartozásoknak ilyen megkülönböztetésére, törvényes lehetőséget nem nyújt. Nem vitás, hogy kifejezett törvényes rendelkezés értelmében, a jövedelemadónál csak azok a közszolgáltatások hozhatók levonásba, amelyek a többször idézett H. Ö. 12. §. (1) bekezdésének 1—6. pontjaiban taxatíve és részletesen fel vannak sorolva. Ilyen, vagy hasonló megszorító törvényes rendelkezés azonban a vagyonadónál a fennálló köztartozások megállapítása tekintetében nincsen. Ilyen törvényes rendelkezés