Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

96 J. V. H. Ö. 37. §. U)—a, lek. — Városi ingatlanok ériékelése. sék ki, ez a rendelkezés azonban csak practieum, amely nem érinti azt a főszabályt, hogy ha a lakásokról azoknak tulajdonosai külön-külön bevallást adnak, a házadót is külön-külön kell kivetni. Ezzel szemben a törzsbetétbe felvett épületrészek (házmesterlakás, mosókonyha, esetleg a közös tulajdont alkotó üzlethelyiségek, stb.) után, a házadót, a közös birtokosok nevére mindig együttesen kell kivetni, egyetelmeleges felelősség mellett. Nem kétséges, hogy a társasház-tulajdonban részes alanyok vagyonadójának tárgya: mind a közös telek és az azon emelt épület közösségben maradt részeinek a telekkönyvben feltüntetett eszmei hányada, mind pedig a külön-külön telekkönyvi jószágtestet alkotó emelet, lakás vagy üzlethelyiség. A kérdés csak az, hogy ezeket a vagyontárgyakat hogyan kell értékelni. A jövedelem- és vagyonadóra vonatkozó 500/1927. P. M. számú hivatalos összeállítás 37. §-a az értékelés tekintetében meghatározza, hogy városi ingatlanok értékének megbecslésénél, az eladás esetében elérhető vételárat kell alapul venni, mely mellett a nyersházbérjövedelmet, megfelelően figyelembe kell venni. Ha a felek bizonyítják, hogy a társasház valamelyik lakását, az adóévet megelőző évben, adásvétel, vagy más kétoldalúan kötelező jogügylet útján elidegenítették, ebben az esetben a szóbanlévő lakások vagyonadójának alapjául ezt az értéket kell venni. Ilyen forgalmi érték hiányában, a szóbanlévő társasház-tulajdoni illetőség vagyonadójának alapját a felhívott hivatalos összeállítás 37. §-ának értelmében, a nyers házbérjövedelemnek, illetve haszonértéknek abban a többszörösében kell megállapítani, amelyet a pénzügyminiszter évrőlévre kiadott rendelete előír. A pénzügyminiszternek ezek a rendeletei: az „épület" nyers házbérjövedelmének, illetve haszonértékének többszöröséről (szorzószám) szólnak, s ennélfogva vitássá tették, hogy lehet-e a degressiv alapon megállapított szorzószámokat az egyes „lakásokra" vonatkozólag is alkalmazni. Ez a felfogás nem alapos. A H. H, ö. már említett 14. §-ához fűzött utasítás meghatározza, hogy a házaknak emeletek vagy egyes helyiségek szerint meghatározott részeit, amennyiben azok külön telekkönyvi jószágtestet alkotnak, külön házaknak kell tekinteni, s ennélfogva a vagyonadó kivetése céljából kiadott pénzügyminiszteri körrendeletben használt „épületek" meghatározás alatt, külön rendelkezés nélkül is, az ingatlanoknak mindazokat az alkotó részeit kell érteni, amelyek házadó szempontjából külön házaknak (épületeknek) minősülnek. Ezeknek folytán minden egyes társasház-tulajdonos vagyonadóalapjának értékelésénél két vagyontárgyat kell értékelni: 1. a törzsbetétben felvett s közös tulajdont tevő telket és annak közösségben maradó alkotórészeit, mint egységes-