Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

//. //. ö. 4. §. (2) bek. — Adómentesség bérbeadás 89 esetében. cselédlakok, úgyszintén a gazdasági és erdei tisztek bérfizetés nélküli szabad lakai, valamint a vasúti őrházak sem. E törvényrendelkezéseknek egybevetéséből kitetszik, hogy adómenteseknek csupán a) a gazdasági épületek és b) a gazdasági cselédlakok vendők és pedig a törvény célzata szerint, nemkülönben az egyenes adótörvények és szabályok hivatalos öszrszeállítás (régi) „Házadó"-ra vonatkozó részének 92. §-a értelmében addig, amíg tulajdonképpeni rendeltetésüknek megfelelően használtatnak. A tárgyiratokból kitetszik, hogy a panaszolt esetben adózó ügyfélnek azokról az épületeiről van szó, amelyek az adózó ügyfélnek tulajdonát képező földbirtokkal együtt a föld bérlőjének használatára átengedtettek ugyan, azonban azok a földbérlőnek lakásaiul szolgálnak. Nem szenved kétséget s ennek ellenkezője adózó ügyfél beadványaiban sehol se vitattatik, hogy ezek az ilyképpen a földbérlő lakásául szolgáló épületek a gazdasági cselédlakok sorába nem sorolhatók, hogy tehát azokat ezen a címen adómentesség nem illetheti. De el nem fogadható a panaszolt határozatnak az az álláspontja sem, hogy ezek az adózó ügyfélnek tulajdonát képező földbirtokkal együtt a föld bérlőjének használatára átengedett s tényleg a föld bérlőjének lakásaiul szolgáló épületek adómentes gazdasági épületeknek volnának tekintendők, mert az egyenes adótörvények és szabályok hivatalos összeállítás (régi) „Házadó"-ra vonatkozó részének 92. §-a szerint adómentes gazdasági épületek alatt csak a mezőgazdaság folytatására szükséges, emberi lakásul nem használható és valamely jószág (földbirtok) tartozékát képező oly épületek értendők, melyek tulajdonképpeni rendeltetésüknek megfelelőleg használtatnak és a földbirtoktól elkülönítve bérbeadva nincsenek. Ez okból adózó ügyfélnek a kérdéses célra szolgáló házait adóköteleseknek kimondani és az elsőfokú hatóság által az 1868: XXIL, illetve az 1888:XLVI. törvénycikk értelmében kivetett házadót fenntartani kellett. A magyar királyi közigazgatási bíróságnak előző ítéletére történt hivatkozás a panaszolt határozatnak fenntartására elfogadható okul nem szolgálhatott és pedig azért, mert a bíróságnak egy konkrét esetben hozott határozata a további határozatok meghozatalánál jogforrást nem képez. Adózó ügyfélnek a védirat során előadott az a kifogása, hogy a földbérlők e földhérletük után III. oszt. (általános) kereseti adóval meg lévén róva, az ilyképpen reájuk — a haszonbérösszegnek alapul vételével kiróvott III. oszt. (általános) kereseti adó pótolja azt az adót is, amely a kérdéses épületek után kivetendő volna: elfogadhatónak szintén nem találtatott és pedig azért, mert a házadó a háztulajdonos által a ház évi tiszta haszonértéke alapján fizetendő, a III. oszt. (általános) kereseti adónak tárgyát pedig a haszonhajtó foglalkozás — tehát ebben az esetben a haszonbérlettel való fog-