Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

88 H. H. Ö. h. §. (2) bek. — Adómentesség bérbeadás esetében. Az adómentesség megszűnése szempontjából közömbös az, hogy az egyházi hatóság, vagy a lelkész engedi-e át a lelkészlakot, valamint közömbös az ís, hogy bérbeadása esetén a bérösszeg minő célokra fordíttatik, mert a lelkészlak csak addig adómentes, amíg rendeltetésének szolgál, vagyis amíg a lelkész lakik benne. Nem igényelheti tehát az egyház az adómentességet jogosan azon az alapon, hogy a bérösszeg nem az egyházat, hanem a lelkészt illeti meg és így a lelkészlak a bérbeadás által az egyháznak nem hoz hasznot, — mert az adómentesség első feltétele az, hogy az épület a 2. §. (1) bekezdésében felsorolt célok valamelyikét szolgálja és a lelkészlak célja nem az, hogy a lelkészlak jövedelmet hozzon, hanem az, hogy a lelkész lakjék benne. Miután pedig a 4. §. (1) bekezdése szerint az említett két feltétel egyikének megszűnése egymagában is megszünteti az állandó adómentességet, — nem lehet az adómentességet fenntartani akkor, amidőn a lelkészlak bérbeadásával egyszerre szűnik meg mind a két feltétel. (165. számú jogegységi megállapodás. — 1931.) 4. §. (2) bekezdés. Állandó házadómentesség bérbeadás esetében. Földbirtokkal együtt a föld bérlőjének használatára átengedett és a földbérlőnek lakásul szolgáló épületek házadó alá esnek. Az 1868:XXII. törvénycikk 2. §-a k) pontja és illetve az ezt pótló 1870:'LI. törvénycikk 2. §-a értelmében házadó alá nem tartoznak a gazdasági épületek és a gazdasági cselédlakok, önérthetö és e tekintetben a panaszolt határozatnak indokolása meg nem állhat, hogy ezekre az ilyképpen adómenteseknek kimondott gazdasági épületekre és illetve gazdasági cselédlakokra is kiterjed az 1868.-XXII. törvénycikk 2, §-a m) pontjában foglalt, azonban az összes előző pontokban felsorolt épületekre vonatkozó az a feltétel, hogy ez a mentesség csupán annyiban foroghat fenn, amennyiben mindezek az épületek a kérdéses célra kibérelve, vagy más célra bérbeadva nincsenek, mert hiszen ez utóbbi esetre az 1868:XXII. törvénycikk ,3- §-ában foglalt az a rendelkezés vonatkozik, mely szerint oly ház, lakrész és a háznak minden oly helyisége, mely tényleg bérbe van adva, különbség nélkül mindenütt házadó alá esik, a tiszta házbérjövedelem alapján. Viszont az 1870:LI. törvénycikknek előbb idézett 2. §-a az 1868:XXII. törvénycikknek ezt a 3. §-át a többi rendelkezésektől eltekintve, azzal a rendelkezéssel pótolta, hogy kibérletteknek, vagyis tehát házadó alá esőknek nem tekintendők a földbirtokkal együtt a föld bérlőjének használatára átengedett gazdasági épületek és