Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

78 H. H. Ö. 2. §. (1) bek. 7. p. — Állandó házadómentesség. lom gyakorlására, a jogrend fenntartására, a kormányzási és közigazgatási teendők ellátására rendelt szervek elhelyezésére szolgáló középületek kezdettől fogva adómentesek voltak: a mezőgazdasági és gyári épületek pedig idővel szintén adóméntesittettek, miután ezeknek a hozadéka más adónemeknél került adó alá. Elmondja azután az indokolás a 27. §. 9. pontjában felsorolt épületek és épületrészek adómentességére vonatkozólag azt, hogy ezeknek adómentességét egyedül az a körülmény indokolj a, hogy azoknak hozadéka a gyári üzem jövedelmétől külön vállán alig volna a kincstárra és a félre egyaránt igazságosan megállapítható és hogy ennélfogva a helyes adóztatás azt hozza magával, hogy ezek az épületek, amelyek az ipari termeléssel elválaszthatatlanul szoros kapcsolatban vannak, a vállalat természete szerint a kereseti adóban, vagy a nyilvános számadásra kötelezett vállalati (társulati) adóban viseljék a bennök realizált tőke után eső adót. Az indokolásnak ide vonatkozó fejtegetése ezzel a mondattal végződik: „Ez az álláspont fejeződik ki a 10. és 11. pontoknak analóg eseteiben is." Az indokolás e részeinek egybevetéséből következik tehát, hogy az 1900. VI. tc. 27. §-ának 10. pontja alá eső úgynevezett állandó adómentesség ugyanazon az alapon, és illetve ugyanabból az indító-okból állíttatott fel és szabályoztatott intézményesen, amelyből az a 9. pont alá eső épületekre nézve tartatott megadandónak, tudniillik, hogy az ily épületekben fekvő tőke helyesen csakis — a más adónem alá eső — abban a jövedelemben adóztatható meg, amelynek keletkezésére ez az épület, az üzemben való használat folytán, közrehat, mivel ezeknek hozadéka az üzemnek jövedelmétől különváltan alig volna a kincstárra és a félre egyaránt igazságosan megállapítható. Azonban az indokolás e részeinek egybevetéséből kitetsző és következő ez a törvényhozói szempont és célzat, amely tehát ezeknek az ily természetű épületeknek és illetve épületrészeknek házadó alá nem vonható voltát azért kívánta létesíteni, mert az ily épületek és épületrészek hozadéka az üzem után kivetendő adóban kell hogy kerülőn helyesebben megadóztatás alá: szükségképpen és egyenesen arra az elvre vezet, hogy az adómentességnek ezen a címen csupán ott lehet helye, ahol a házadó és illetőleg a kérdésben levő gyáriipari-, közlekedési stb. üzem után járó adó ugyanazt az adóalanyt terheli, mert nem lehet kétség az iránt/hogy ott, ahol az épületnek s illetve épület-részeknek az ez épületek s illetve épületrészek után házadót fizetni köteles tulajdonosa más, mint az, aki az után az üzem után, amelynek céljaira ezek az épületek, avagy épületrészek használtatnak az adöt fizetni köteles: az épületek, avagy épületrészek adóköteles hozadékának az üzem vagy vállalat külön adó alá eső nyereményében való