Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

H. II. Ö. 2. §. (I) bek. 9. p. — Állandó házadómentesség. 79 lecsapódása általában nem jöhet elő. Azaz ezt az elvet éppen a panaszos részvénytársaság esetére alkalmazva: kétségtelen, hogy ebben általában nem jöhet elő annak az esete, hogy a panaszos részvénytársaság tulajdonában levő épületben a felsorolt helyi érdekű vasút részvénytársaságok céljaira használt e lakrészeknek a hozadéka a helyi érdekű vasút részvénytársaságok üzemi jövedelmét terhelő, avagy terhelhető adóban juthasson megadóztatásra. (1213. számú elvi jelentőségű határozat. — 1915.) 2. §. (I) bekezdés 9. pont. A kórházi épületek. A vállalatok által fenntartott kórházakat (gyógyházakat) nem illeti meg az állandó házadómentesség akkor, ha abban nemcsak munkásokat, hanem tisztviselőket is elhelyez. A panaszos a gyógyháza állandó adómentessége megállapítását azon az alapon kéri, hogy a gyógyházban a hévízi gyógyfürdő használatára orvos állal beutalásra javasolt állami vasúti tisztviselőket és munkásokat egyaránt elhelyez. Minthogy pedig a tisztviselők is munkások és pedig nem testi, hanem szellemi munkások, ennélfogva az 1927 :XXI. tc. alapján működő gyógyház munkásfürdőnek tekintendő és mint ilyen a 200/1927. P. M. számú rendelet 2. §-a 9. pontja alapján állandó adómentes és a 3. §. 2. bekezdés alapján mentes a házadón nyugvó összes pótlékoktól is. A panaszbeli álláspont azonban nem helytálló. A munkás szóval ugyanis a közönséges és általános nyelvhasználatban a testi — fizikai — munkást szokták megjelölni. Minthogy az idézett rendelet e helyütt alkalmazandó 2. §-a 9. pontjának szövege ettől az általános nyelvhasználattól eltérő értelmezésre nem nyújt alapot, — a 9. pontban használt „munkás" szó alatt — a munkáskórházak, munkásfürdők — sem lehet mást, mint testi munkást érteni. Minthogy pedig munkásfürdőnek, illetőleg ahhoz tartozónak a szóbanforgó gyógyházat csak akkor lehetne minősíteni, ha az kizárólag munkások elhelyezésére szolgálna, a nem vitás tényállás szerint azonban abban a hévizi gyógyfürdőt használó vasúti munkások és tisztviselők egyaránt elhelyezési nyernek, ezért a szóbanforgó gyógyház a 9. pont alá nem vonható. Nem nyújt támpontot az ellenkező magyarázatra a panaszban idézett, de e helyüli különben sem irányadó 1927:XXI. tc. sem, minthogy ez is, egyebek között a 3. §-ában, tisztviselőket, művezetőket, altiszteket és munkásokat különböztet meg. Ezeknél fogva és mert az általános házadó kötelezettséggel szemben az állandó mentességet kivételként megállapító 2. §. rendelkezéseit, éppen e kiemelt természetüknél fogva,