Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

H. H. Ö. 2. §. (1) bek. 7. p. — Állandó házadómentesség. 7T adott végrehajtási utasítás 27. §-ának 10. pontja, amely szintén határozottan a vasutak és egyéb közlekedési (hajózási) vállalatok összes üzleti épületeiről szól, s amelynek különösen harmadik bekezdésében foglalt, és pedig főképpen „az állam tulajdonát képező épületekben természetben adott lakások"ra, s nemkülönben az „államvasutak kezelésében levő magánvasutak épületeiben államvasuti alkalmazottaknak természetben adott lakásokra" vonatkozó rendelkezésekből következik, hogy az 1909. VI. tc. 69. §-a alapján kiadott ez a végrehajtási rendelet is a súlyt arra fekteti, hogy a kérdéses épületeknek a vasutakéinak és egyéb közlekedési vállalatokéinak kell lenniök. És erre az elvre lehet következtetni az 1909. VI. tc. 28. §-ának és illetve a 77000/1909. pümin. számú végrehajtási utasítás 28. §-ának első bekezdésében foglalt abból a rendelkezésből is, hogy a 27. §-ban említett épületeket, illetőleg épületrészeket az állandó adómentesség nem illeti meg abban az esetben, ha azok a kérdéses célra kibéreltettek, vagy másoknak bérbeadattak, avagy más célokra használtatnak. Azonban ennek az elvnek kell következnie nemcsak abból az általános szabályból is, hogy a kedvezményt megállapító törvényrendelkezések szorosan magyarázandók, hanem a törvénynek az indokolásából is. Az 1909. VI. t. cikkhez fűzött miniszteri indokolásnak a törvény 27. §-ára vonatkozó része az első bekezdésben arra mutat reá, hogy az épületek állandó adómentességére vonatkozó rendelkezések, kevés kivétellel ma is érvényben vannak, s hogy ennélfogva a változatlanul maradt eseteknek figyelmen kívül hagyásával, az indokolás egyedül a módosított, vagy az újonnan felvett rendelkezések szükséges voltát kívánja megokolni. Az indokolás az ily külön megokolást igénylők közé sorolja a 27. §. 4.» 9., 10., 11. és 16. pontjai alatt előforduló rendelkezéseket. Tehát a panaszos által vitatott és a 27. §. 10. pontja alá tartozó mentesség is kifejezetten e külön megokolandó mentességek közé soroltatott. Az indokolás azután elmondja azt, hogy az állandó adómentesség tekintetében eddig az volt a helyes álláspont, hogy vannak épületek, melyek nem tekinthetők adótárgyaknak azért, mert jövedelmük egyáltalában nincsen, vagy pedig ha van is: ez a jövedelem a házadóban alig állapítható meg önállóan, mivel annak keletkezésénél nem a ház a fődolog, következőleg az ilyen épületben fekvő tőke helyesen csakis abban a jövedelemben adózhatik, melynek keletkezésére közrehat, amely jövedelem azonban más adónem alá tartozik. Ennek az álláspontnak a folyománya, — mondja a továbbiakban a törvényjavaslat indokolása, — hogy a vallás- és közoktatási* továbbá a közegészségügyi célokra, valamint az állami hata-