Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

"76 H. H. Ö. 2. §. (1) bek. 7. p. — Állandó házadómentesség. részvénytársaságok által panaszosnak, a helyi érdekű vasút részvénytársaságok ügyeinek vezetéséért fizetett ügyviteli átalánynak egy része az ügyvitelhez szükségesnek mutatkozott ennek az eszköznek a rendelkezésre bocsátásáért fizetettnek minősül, és pedig ennek minősül annak ellenére is, ha ez a panaszos részvénytársaság között és illetőleg a helyi érdekű vasút részvénytársaságok között külön megállapítást nem is nyert, avagy ha az „ügyviteli átalány"-ból erre eső összeg külön meg sem határoztatott és a panaszos részvénytársaság által külön nem is könyveltetik. Erre a körülményre tekintettel tehát, — az 1909. VI. tc. 28. §-ának első bekezdésében és 13. §-ában foglalt rendelkezések alapján, a panaszbeli igénynek az adó visszatérítésére vonatkozó része, nem vehető figyelembe. De nem vehető figyelembe ez azért sem, mert a panasziratban foglalt ellenkező nézettel szemben, panaszos jelen esetében ehelyütt is különös fontossággal bírónak és elfogadandónak volt veendő a panaszolt határozat által egészben fenntartott adófelügyelői végzésnek az az indító oka, amely arra a nem vitás körülményre alapíttatott, hogy az úgynevezett állandó mentességben részesíteni kivánt kérdéses lakrészek nem a helyi érdekű vasút részvénytársaságoknak, hanem a panaszos részvénytársaságnak tulajdonában levő épületben vannak. Az 1909:VI. tc. 27. §-ának ugyanis a panaszos által hivatkozott 10. pontja házadó alá nem esőknek mondja a vasutak és egyéb közlekedési vállalatok összes üzleti épületeit, ideértve a várótermeket, irodákat, a szolga és altiszti személyzet tartózkodására kijelölt szobákat (laktanyákat) is. Nem lehet kétséges tehát, hogy az idézett pontnak szószerinti szövege a vasutaknak és közlekedési vállalatoknak az üzleti épületeiről szól, és az, hogy ez a pont a továbbiakban elmondja azt, hogy miket „ért ide ?, tudniillik, hogy mely épületrészeket tart ideszámítandóknak, az idézett pont első mondatában foglalt azt a meghatározást, hogy ez alá a pont alá a vasutak és egyéb közlekedési vállalatoknak az üzleti épületei számítandók: nem módosítja, sőt éppen az a körülmény, hogy a törvény szövege az ez első mondat után következő épület-rész felsorolást az „ide értve" kitétellel kezdi: világos bizonyítéka annak, hogy az épületrészek felsorolására vonatkozó részletezés az első mondatban foglalt azt az általános kelléket, hogy a törvényszakasz e 10. pontja alá eső épületeknek a vasutak és egyéb közlekedési vállalalokénak kell lenniök, ezekre az „ide értett"-ként felsorolt épületrészekre fenn nem tartani nem akarta. A törvénynek szószerint való magyarázásából eredő ezt a szabályt csak megerősíti a 77000/1909. pümin. szám alatt ki-