Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

62 H. H. Ö. 2. §. (i) bek. 6. p. — Állandó házadómentesség. lás, — mindamellett a gyártelepen levő irodahelyiségek, eláru­sító helyek, boltok adókötelezettsége több ízben vitássá vált a judikatúrában. Sőt fordultak elő esetek, midőn a gyártelepen kívül a község egyéb részében, illetőleg egészen más község­ben fekvő raktárakra és irodahelyiségekre is vitatta a fél az állandó adómentességet, holott kétségtelen, hogy ezek az épü­letek az ipari termelésben szerepet már nem játszanak, ha­nem az üzlet lebonyolítására szolgálnak és minden nehézség nélkül házadó alá vonhatók, mert hozadékuk megállapítható." Hogy ilyen félreértések az adóztatásban többé elő ne for­dulhassanak, a törvényhozás a mentességet korlátozta a gyár­telepre, illetőleg az azon fekvő oly épületre, amely a feldol­gozandó anyag elhelyezésére, a gyári termékek előállítására és raktározására szolgál. A törvényjavaslat indokolásából tehát kétségtelenül ki­tűnik, hogy a törvényhozást a gyári és a gyárüzemű' ipari épü­letek házadómentességének megadására egyedül az a körül­mény indította, hogy a gyári épület hozadékát csak a gyári üzem hozadékában, ezzel együttesen lehet értékelni és adó­alapul tenni, mert a gyári helyiségbe fektetett tőke hozadéka a gyári üzem hozadékában verődik le. A gyári iparűzésből eredő jövedelem ugyanis tőkének és munkának az eredménye. Tőke az a pénzösszeg is, amelyet a gyáros az iparának üzéséhez szükséges helyiség használásáért másnak fizet és az is, amelyet saját helyiségébe befektetett. Azt, hogy a gyári iparcikkek értékesítéséből befolyt jövede­lemből külön mennyi a tőkének és mennyi a munkának a hozadéka, kiszámítani lehetetlen. Ebből szükségképen következik, hogy a gyáros által üzle­tébe bármily alakban, befektetett tőkének a hozadéka nem lehet önálló tárgya az adónak, hanem azt a munka eredmé­nyével együttesen kell megadóztatni. Ezek szerint a gyáros annak a tőkének a hozadéka után is, amely üzleti helyiségében fekszik, nem házadót, hanem csak kereseti adót (illetve társulati adót) fizethet. Mihelyt azonban a gyári célokat szolgáló helyiségek hoza­dékának értékelése külön is lehetséges — bérbe vett vagy bérbe adott gyári épületeknél, vagy helyiségeknél, — már nincs helye állandó házadómentességnek. Ezekből nyilvánvaló, hogy a gyáraknak adott állandó házadőmentesség célja nem kedvezmény adása, hanem adó­technikai célszerűség. Mihelyt pedig ez az adótechnikai cél­szerűség nincs meg, ha a gyári helyiség másnak a házában van, amikor a helyiség bérértéke adótechnikai nehézség nél­kül a házadó alapjává tehető, akkor már állandó házadómen­tességről természetesen szó sem lehet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom