Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

H. H. Ö. 2. §. (1) bek. 5. p. — Állandó házadómentesség. 63 A házadómentességnek indító oka pedig egyaránt azonos, az adótechnikai szükségesség egyaránt fennáll, akár egész épület, avagy akár csak valamely épületrész (helyiség) szolgál gyári célra. A gyári üzem céljaira használt helyiség házadótól való mentességének kifejtett alapokát tartva szem előtt, nem lehet tehát kétséges, hogy az 1909. évi VI. törvénycikk 27. §-ának 9. pontjában [H. H. ö. 2. §. (í) bek. 6. p.] biztosított állandó házadómentesség azokat a helyiségeket is megilleti, amelyeket a tulajdonos gyári célokra használ, legyenek bár azok olyan épületben, amelynek egyéb részeit másként értékesíti; még pedig annál inkább megilleti, mert a mentesség nem az egész épületre, hanem csak a gyári célokra használt épületrészekre terjedvén ki, az a körülmény, hogy az épületnek többi része pl. lakásra szolgál, a gyári célokra használt részek adómentességére befolyással nem lehet. Csak ezen az alapon lehet megvalósítani a törvénynek azt a célzatát, hogy az adó a hasonló gyári vállalatokat egyenlő teherviselőképesség mellett egyformán érintse, tekintet nélkül arra az adóztatás szempontjából egészen mellékes körülményre, hogy vájjon az illető épületben a gyári helyiségeken kívül vannak-e, vagy nincsenek másként értékesített helyiségek. • Mindezt a törvény szavaival összhangzásba hozva, nem lehet kétség arra nézve, hogy ha valamely lakóháznak csak egyes helyiségei szolgálnak gyári vagy gyárszerü ipari célokra, ezek a helyiségek alkotják az illető gyár vagy ipartelep területét és így megóva marad a törvénynek az a célzata is, hogy az adómentesség a gyárak és a gyárakhoz hasonló ipartelepek területére szoríttassék, a község egyéb részében, illetőleg más községekben fekvő raktárakra, vagy irodahelyiségekre pedig ez az adómentesség ki ne terjedjen. (XXXVI. számú döntvény. — 1913.) A többek közös tulajdonát képező gyár- vagy ipari műhelyhelyiségnek az az eszményi része (hányada), amelyik azé a tulajdonostársé, aki a többi tulajdonostársak eszményi részét (hányadát) bérbe bírja — a házadó alól állandón mentes. A kérdés eldöntésénél a H. H. Ö. 2. §. (1) bekezdés, 6. pontjában levő amaz intézkedés, hogy a gyárak céljára szolgáló épületek és épületrészek, valamint az ipari műhelyek, állandóan mentesek a házadó alól; és a 4. §. (1) bekezdésében levő az az intézkedés, hogy megszűnik az említett épületek adómentességei, ha az épületek (épületrészek) kibéreltettek, vagy másoknak bérbeadattak, — alkalmazásának van fontossága.